A dicséretnek óriási szerepe lehet abban, hogy a gyerekek hogyan gondolkodnak magukról, milyen lesz az önbecsülésük, önértékelésük, fel mernek-e vállalni kihívásokat. Egyesek szerint még a nárcisztikus személyiség kialakulásához is köze lehet annak, ha a dicséret nem jó módját választjuk. mi mehet félre? Hogyan csináljuk jól?

A 70-es évek Amerikájában elterjedt az a nézet, miszerint minél többet dicsérjük a gyerekeket, annál magabiztosabbak lesznek. Jöttek a jutalomcsillagok, az erőfeszítés nélküli eredmények magasztalása és a gyerekek címkézése. Martin Seligman, “Tanult Optimizmus” című könyvében leírja, hogy a kutatások azt mutatják, hogy ez a fajta dicséret-cunami soha nem látott mértékű depresszióba sodorta a felnövekvő generációt.

“A depresszió ma 10X gyakoribb, mint az 1960-as években és jóval fiatalabb korban is megjelenik már.”

Persze a másik véglet – a dicséret teljes hiánya – sem megoldás, hiszen ez is lelki problémákhoz vezethet. De akkor mégis mit kellene csinálnunk, hogy ne sérüljenek a gyerekek?

#1 – Soha ne címkézd a gyerekeket!

A címkézés azt jelenti, hogy bizonyos tulajdonságokkal ruházzuk fel a gyereket. Például: “Te vagy a legokosabb!”, “Te vagy a legügyesebb”.
De miért káros ez? Miért ne mondhatnánk a gyereknek, hogy ő a legokosabb az osztályában, ha egyszer úgy van?
Azért, mert ez könnyen teljesítménykényszeressé teheti, vagy esetleg arra sarkalhatja, hogy a jövőben kerülje a kihívásokat. Ha a gyerek úgy tudja, hogy az az érték, hogy valaki okos, ügyes vagy a legjobb valamiben, igyekszik ezt a képet fenntartani magáról, még felnőtt korában is. Sok ember ezt úgy oldja meg, hogy nem vállal fel olyan kihívásokat, amiben esetleg hibázhatna, hiszen ezáltal az derül ki, hogy ő nem kompetens, nem elég jó. Kérdéseket sem tesznek fel az ilyen gyerekek, felnőttek, mert az is csak azt mutatná, hogy nem értenek a dolgukhoz eléggé, ez pedig – szerintük – lerombolná a róluk alkotott szép képet.

Előfordult veled, hogy egy megbeszélésen nem mertél kérdéseket feltenni vagy előállni az ötleteddel, mert mi van ha hülyeség? Velem sajnos elég sokszor….

„Miért is kellene nap mint nap arra vesztegetnünk az időnket, hogy bebizonyítsuk, mennyire jók vagyunk valamiben, amikor azzal is foglalkozhatnánk, hogy valóban jobbak legyünk?” – Carol S. Dweck

#2 – Dicsérd az erőfeszítést az eredmény helyett!

Ahhoz, hogy a gyerekek fel merjenek vállalni kihívásokat, kell az is, hogy tudják, az erőfeszítés és a kemény munka sokszor elengedhetetlen a sikerhez.
Sok ember szemében, ha valamit nagy erőfeszítéssel lehet csak elérni, akkor az azt mutatja, hogy abban a bizonyos dologban ők nem tehetségesek vagy nem elég jók hozzá. Professzor Carol Dweck, a Stanford Egyetem pszichológusa szentelt ennek a jelenségnek egy egész könyvet Growth Mindset címmel. (a magyar cím: Szemléletváltás) Ebben a könyvben leírja, hogy a kutatásaik alapján a siker egyik feltétele, hogy elhiggyük, hogy az erőfeszítéseink által fejlődhetünk. Sokszor emiatt a tehetséget felülírja a kemény munka.

Carol Dweck nem azt állítja a könyvében, hogy a veleszületett tehetség nem létezik, hanem azt mondja, hogy kemény munkával nagyon sokan eljuthatnak olyan magasságokba, mint a tehetségesek.

Malcom Gladwell a Kivételesek című könyvében viszont már odáig megy, hogy megkérdőjelezi a tehetség létezését. Ő ír a 10 000 órás szabályról, ahol azt állítja, hogy kb 10 ezer óra munkával egy adott területen bárki elérheti a professzionális szintet.

#3 – Az erőfeszítés nélküli eredményeket ne dicsérd!

Ha olyan eredményeket ér el a gyerek, ahol egyáltalán nem kellett erőfeszítéseket tennie, akkor ne dicsérd. Megállapíthatjátok, hogy valami olyat csinált, ami neki már nagyon könnyű, de ne mond el neki, hogy nyilván azért van ez így, mert ő a legokosabb, mert ha a jövőben valami nem sikerül már olyan jól majd neki, akkor az azt jelenti majd, hogy már mégsem olyan jó…

#4 – Beszélj neki arról, hogy az agya hogyan és mitől tud fejlődni

Ugyancsak a szemléletváltás című könyvben van arról szó, hogy azok a gyerekek, akik úgy tudják, hogy az intelligenciájuk fejleszthető, hajlamosabbak sokkal keményebben dolgozni és sikeresebbek lesznek, mint akik abban hisznek, hogy az intelligencia egy adott és nem változtatható dolog.
Bár ez nem tartozik szorosan a dicséret témaköréhez, de nagyon fontos.
Beszélgethettek a neuroplaszticitásról. Arról, hogy tanulás közben hogyan formálódnak úk kapcsolatok az egyes idegsejtek között, de akár az alvás és a helyes táplálkozás fontosságáról is.

#5 Mesélj neki történeteket híres emberekről, akik nehézségekkel kezdték és mégis messze jutottak

Én úgy gondolom, hogy gyerekeknek nagyon inspiráló lehet hallani, hogy sikeres emberek sem úgy kerültek a pályájuk csúcsára, hogy tehetségesek voltak és szinte 0 munkával már a legjobbak lettek.

Tudtátok például, hogy Michael Jordan, minden idők egyik legjobb kosárlabdázója, először nem került be a középiskolai kosárcsapatba, mert nem tartották elég tehetségesnek? Ez (és az anyukája biztatása a kemény munkára) annyira feltüzelte, hogy minden nap órákat gyakorolt és a történet végét már tudjuk.

Másik kedvenc példám J.K. Rowling, a Harry Potter írója. 12 kiadó utasította vissza, mielőtt a Random House beleegyezett volna, hogy kiadják az első Harry Potter könyvet, ami aztán annyira sikeres lett, hogy mára már a legtöbb gyerek belépjét biztosítja az olvasók világába.

#6 Használd többet a MÉG szót

Van Chicagoban egy iskola, ahol egyesek helyett “még nem”-et kapnak a gyerekek a dolgozatukra. Ez szerintem óriási ötlet, ugyanis nem azt közvetíti a gyerek felé, hogy
nem jó valamiben, hanem hogy a tanulási görbén még nem ért el arra a pontra, ahová szeretnék vinni, de el fog.

Ugyanígy használhatjuk a mindennapokban is a még szót. Nagyon nagy ereje van, ha azt közvetítjük a gyerekeink felé, hogy hiszünk abban, hogy valamit meg tud majd csinálni, egyszerűen csak egy kicsit még dolgoznia kell rajta.

#7 Hagyd hibázni!

Hagyni kell a gyerekeknek, hogy azokat a problémákat, amikről úgy gondolják, hogy egyedül is meg tudják oldani, azt csinálják egyedül. (Persze az ésszerűség határain belül, a biztonságukat mindig szem előtt tartva.)
Ha nem veszünk ki mindig mindent a kezükből és hagyjuk, hogy csinálják a sját módjukon, abból tanulnak a legtöbbet, ráadásul érzik, hogy megbízunk bennük és a magabiztosságuk is növekszik.

Nagyon fontos, hogy a gyerekek megtanulják, hogy a hibázás nem egy rossz dolog, hanem egy lehetőség a tanulásra. Tudom, hogy ez közhelyszerűen hangzik, de nem hiszem, hogy van olyan ember, aki hibák nélkül jutott volna fel a pályára csúcsára.

magabiztos gyerek idézet

#8 – Mutass jó példát

Bármit is mondunk a gyerekeknek, a legfontosabb számukra mindig az lesz, hogy milyen példát mutatunk nekik. A viselkedésünkből többet tanulnak, mint bármiből amit mondunk nekik. Ha azt látják, hogy nem vállalunk fel nehezebb helyzeteket, menekülünk a kihívások elől, akkor nagy esély van rá, hogy ők is ezt választják majd később.
Ha a hibákat kudarcként és nem tanulási lehetőségként fogjuk fel, akkor azt mutatjuk nekik, hogy hibázni nem szabad.

Persze pontosan tudom, hogy senki sem tökéletes annyira, hogy mindig tökéletes példát mutasson, de igyekezzünk mi is tanulni a hibáinkból és minél jobb szülővé válni, anélkül, hogy ostoroznánk magunkat a múltban történtek miatt.

Összegzés

Ahelyett, hogy fals dicséretekkel halmozzuk el a gyerekeket, ami akár végül tönkre is teheti az önbecsülésüket, sok más eszköz van a kezünkben. Ne címkézzünk, buzdítsuk őket az erőfeszítés és a munka szeretetére és meséljünk nekik arról, hogy az intelligenciájuk fejleszthető. Ezekkel máris egy nagy lépést tettünk afelé, hogy boldogabb, magabiztosabb és sikeresebb gyerekeket neveljünk.

Pin It on Pinterest

Share This