De hogyan is működik ez? Mik ezek a hatások, amitől a hintázás ennyire szuper lenne?

Várandósan az anyuka minden egyes lépésével, mozdulatával ringatja magzatát. Nem csoda, hogy mikor megszületik a kisbaba, a leghamarabb akkor nyugszik meg, ha az anyukája a karjaiba veszi és ringatja. És milyen jól teszi!!! Pedig -általában- nem is tudja, hogy ekkor vesztibulárisan stimulálja, fejleszti a gyerekét. 🙂

Mit is jelent ez?

Nem akarok a tudományos háttérbe nagyon mélyen belemenni, de egy kis magyarázatot azért becsempészek ide.

Ez a bizonyos vesztibuláris rendszer (egyensúlyi rendszer) a belső fülben helyezkedik el és az ott lévő folyadék elmozdulásának hatására érzékeli a fej minden irányú elmozdulását, a vibrációt, sőt még a gravitációt is. Már a kisbabának is ez segít, hogy be tudjon fordulni a szülőcsatornába.

Ez  a rendszer, akkor fejlődik legjobban, ha a kisbabának/kisgyereknek megvan a lehetősége a megfelelő mennyiségű mozgásra, ugrándozásra, pörgés-forgásra, hintázásra.

Születésünkkor nagyon-nagyon sok idegsejtünk van, azonban ezeket csak akkor tudjuk majd használni, ha összekapcsolódnak egymással. Minél többet mozog, ringatózik, hintázik a baba, annál több ingert közvetít az agy és segít összekapcsolni a sejteket, így gyorsabban fejlődik a picike agya. Ez nem azt jelenti, hogy egész nap le sem tegyük és ringassuk, hintáztassuk, höcögtessük. Ez is hiba lenne, soha ne menjünk a szélsőségek felé. Inkább az a lényeg, hogy ezek a dolgok is kerüljenek be a repertoárba napi szinten, a szabad játék mellett. Pikler Emmitől, a mára világhíressé lett gyermekorvostól tudjuk, hogy arra az időre is szükség van, amikor a baba csak fekszik és nézelődik, mert akkor tudja felfedezni magának a világot és azt, hogy hogyan tudja mozgatni saját magát.  Ha mindig kézben van, akkor például nem tudja kitapasztalni, hogy hogyan tud majd megfordulni, felülni, felállni, ezen kívül azok a szuper sikerélmények is elmaradnának enélkül, amiket az egyedül felfedezett új mozdulatok, egyedül megoldott új problémák miatt tapasztalna meg a baba, pedig ezeknek az önbizalom, a magabiztosság fejlesztésében óriási szerepe van.

Tehát mozogjon szabadon, fogócskázzon, futkározzon, kússzon-másszon, hintázzon, pörögjön-forogjon, plusz amikor az anyukája közelségére van szükség, akkor nyugodtan ringassuk, dédelgessük, rakjuk hordozóba és vigyük magunkkal.

Az apukákkal való játékos birkózás is nagyon jó hatással lehet. A kötődés elősegítésén túl, ahogy pörögnek-forognak egymás körül, az is nagyon nagy stimulációt jelent az agynak. Plusz a kisgyerek tanulja a teste határait, mit hogyan irányítson, mihez mekkora erő kell.

Ami nagyon fontos: ne dobáljuk a kisbabákat! Csak finoman szabad őket mozgatni, mert súlyos agyi sérüléseket is lehet okozni!!! Az ő agyuk még pici a koponyájukhoz képest, így sérülékenyebb is.

De miért kapott a hinta kiemelt szerepet?

A hintázás nagyon intenzíven tud fejleszteni, ezért terápiás céllal is használják, de egészséges kisgyerekeknél is javallott napi pár perc a babahintában, vagy kint a játszótéren. Attól függ mekkora a gyerek.

A hinta azért szuper fejlesztő, mert az agynak nagyon erősen meg kell dolgoznia azért, hogy hintázás közben meg tudjuk őrizni az egyensúlyunkat. Gondoljunk bele, hogy milyen gyors a testhelyzet változtatás, milyen nagyok a mozdulatok, milyen gyors és hirtelen a megállás. Az agynak nagyon meg kell feszítenie magát, hogy össze tudja hangolni a sok kis és nagy izomnak és érzékszervnek a munkáját és ez a szinte mindenre kiterjedő kooperáció sok területen meg is hozza a hatását.

A HINTÁZÁS POZITÍV HATÁSAI:

• fejlődik a mozgáskoordinációs készség, az egyensúlyérzék és a ritmusérzék
• a kisgyerek jobban össze tudja hangolni majd az izmai tevékenységét, így a finom-motoros képességek is fejlődnek, jobb lesz a kézügyesség
• kreatívabb gyerek, jobb ábrázolókészséggel, hiszen a hintázás hatására könnyebben vált agyféltekét, mert segíti a jobb és bal agyfélteke közti kapcsolatot
• térben való tájékozódás elősegítése
• izmok fejlődése a komoly izommunkától (megfeszít-elernyeszt)
• nyugtatás, pozitív lelki hatás – még a nagyobb gyerekek és a felnőttek is nyugtatják magukat ringatással (pl.: egy jó kis függőágy, ideálisan 2 pálmafa között a tengerparton :))
• segíthet a szorongások, félelmek, feszültségek leküzdésében
• koncentráció javul, mert az agykérget is stimulálja (figyelemhiányos gyerekeknél is látványos eredményeket lehet elérni) -többek között ezért is kellene több rohangálás iskoláskorban is
• memória (mind a rövid-, mind a hosszútávú) javul
• a ritmusérzék fejlődésével együtt a matematikai képességek is fejlődnek
• szem-kéz koordináció fejlődik
• a diszlexia és diszgráfia esélye csökken
• megfigyelték, hogy azok a gyerekek, akik sokat hintáztak, kevésbé cserélik fel a b, d és p betűket

A konklúzió tehát most is ugyanaz, mint eddig: mozgás, mozgás, mozgás, szabad játék és érzelmi biztonság. Ennyi kell egy gyereknek, ahhoz hogy megfelelő ütemben fejlődni tudjon!