Ki hogyan éli meg ezt a bezártságot?
Én nehezen, hallottam olyan barátomról, akinek ez maga a paradicsom és vannak, akiket gazdaságilag és családilag is nagyon rosszul érint. Olyat is láttam, hogy bántják egymást az emberek, amiatt, mert a másik nem ugyanúgy látja a helyzetet, mint ők.

Nálunk sok az idegeskedés, a nagypapám kórházban, múlt hétig rengeteg munkánk volt, most az én munkaadóim csődbe mentek, így én felszabadulok, de az elmúlt 4 hét a kisfiúnknak is nehéz volt. Ő sajnos egyedüli gyerek és még annak ellenére is, hogy viszonylag sokat el tud játszani egyedül (Lego, kirakó, olvasgatás), nyilvánvalóan igényel társaságot, ezen kívül az iskola is elárasztott bennünket tanulnivalóval, plusz én is megállás nélkül dolgoztam. Nem panaszkodni akarok, tudom, hogy vannak, akiknek sokkal nehezebb az élet most, mi jó helyzetben vagyunk, csak fáradtak és így nehezebb türelmesnek lenni a gyerekkel is.

Van pár “trükk”, amik nekem sokat segítenek. Igazából nem is trükkök ezek, hanem természetesen így kellene menni ezeknek a dolgoknak, de néha annyira eltávolodok a valóságtól, hogy muszáj emlékeztetnem magam ezekre. Remélem nektek is segít, hogy egy kicsit harmonikusabb legyen a családotoknak ez a nehéz időszak.

Minden nap szakítok időt arra, hogy osztatlan figyelmet kapjon tőlem
Észrevettem, hogy mikor egy időre teljes figyelemmel fordulok a kisfiam felé, akkor utána jobban el tud játszani anélkül, hogy nekem be kellene avatkoznom. Ez nekem nagyon nehéz, mert ADHD-s vagyok, de annyira látom, hogy jót tesz. Nem csak olyan félvállról figyelek ilyenkor rá, hanem tényleg “ott vagyok”.
Ha több kisgyerek is van a családban, akkor ez nehezebb, de ha esetleg szét tudjátok osztani, hogy kivel, mikor ki foglalkozik a családból, akkor könnyebb lehet. Persze ez egyébként is fontos, de most a sok teendő miatt van, hogy háttérbe szorul. Erre szerintem érdemes figyelni, hogy ne így legyen.

2. Nincs kütyü az étkezéseknél
Amikor én gyerek voltam, nálunk valahogy nagyon el volt rontva és sokszor nem is az asztalnál ettünk, hanem tálcákkal a TV előtt.. Ezt a szokást nem hoztam magammal. Mindig asztalnál eszünk, együtt. Volt egy nagyon elhavazott időszak, amikor még vacsora közben is a telefont néztem, hogy jött-e munkával kapcsolatos üzenet, de ezt gyorsan beszüntettem, mert nagyon rossz volt, hogy én kimaradok egy családi eseményből. Ilyenkor sokat beszélgetünk.

3. Alvás
Én házisárkánnyá változom kevés alvástól, így a gyerekről is úgy gondolom, hogy nagyon fontos, hogy kialudja magát és így mindnyájan jobban érezzük magunkat nap közben. Nagyon sok helyen olvastam, hogy nagyon fontos, hogy a korai lefekvés jobb, mint a reggel sokáig alvás, így igyekszem este időben ágyba küldeni. Ez el is vezet a következő ponthoz…

4. Napi rutin
Próbálom tartani a napi rutint, nálunk ez nagyon fontos. Így mindig tudja, hogy mikor mi következik, nincsenek meglepetések és kevesebb veszekedés amiatt, hogy fürdeni/aludni/vacsorázni stb. kell menni. Ez nekem nehezebb, mint neki, mert az én időérzékem a 0 felé erősen konvergál.

5. Mindenki részt vesz a háztartásban
Én nem vagyok rendmániás, de azért nem szeretem, ha ellep minket a kosz és rendetlenség. A kisfiam 6 éves, már tud egyedül is pakolni, evés után rendet rakni az asztalon, kisebb dolgokban segíteni. Ez egyébként is szuper szerintem az önbizalmának, önállóságának, de régebben előfordult, hogy mikor már nagyon nem tudtam nézni, hogy rendetlenség van a nappaliban, akkor összeszedtem én a játékokat, amíg például ő iskolában volt. (Ez egyébként nem jó, mert következetlen vagyok…néha így alakul. Nem csinálom tökéletesen a dolgokat, de elfogadtam így. :)) A lényeg, hogy most elmagyaráztam neki, hogy amiatt, mert nagyon sok feladatunk van, akkor tud a legjobban segíteni nekünk, ha magától, noszogatás nélkül csinálja a leckéjét és ha rendet tart. Úgy látom, hogy örül és büszke, hogy hozzájárulhat most így a család túléléséhez. Tegnap például kiteregetett teljesen magától, életében először. A ruhák persze nagyon gyűrötten kerültek fel a szárítóra, de hagytam, mert nagyon örültem, hogy magától ilyesmi eszébe jut. A lelkesedés persze néha alábbhagy, mert fontosabb dolga van (például Lego 🙂 ), de egyenlőre még büszke tagja a családi munkaközösségnek.

6. Önállóságra, probléma megoldásra nevelés
A fenti háztartásban segítés dolog is tulajdonképpen részhalmaza ennek. Arról van szó, hogy mikor problémája van, akkor megkérem, hogy ha tudja, akkor oldja meg egyedül. Akár olyan dolgoknál is, amiket eddig nem csinált. Annyira büszke, mikor valami “nagyfiús” dolgot véghezvisz. Valamelyik nap megkért, hogy ő szeretné kivinni a szemetet. (A szemétledobó biztonságos helyen van.) Odaadtam neki, kivitte majd az örömtől sugárzó arccal érkezett vissza az udvarról. Mi lehet jobb az önbizalom növelésére, minthogy megmutatjuk neki, hogy mi megbízunk benne?

7. Igyekszem következetes lenni
Ez nekem nagyon nehéz, a férjemnek sokkal jobban megy. Néha olyan kényelmes lenne beadni a derekamat, nagyon erőt kell vennem magamon, hogy ne nagyon adjak engedményeket olyanból, amiket máskor kifejezetten kérek. Ezt pici korától kezdve csinálom. A pszichológusok szerint a gyerekek sokkal nagyobb biztonságban érzik magukat, ha tudják a határaikat és tudják, hogy milyen cselekedetükre mi lesz a reakció. Például ha ma el kell neki pakolnia a szobáját, akkor holnap ne csináljam én helyette… Ugyebár. 😀

8. Figyelek, hogy miket mondok
Anyukámmal beszélgettünk telefonon, hogy mikor nyit már ki az iskola és éppen nagyon rossz hangulatban voltam és nagyon fáradt és elmondtam, hogy remélem, hogy hamar, mert ezt így már nem bírom sokáig. Utána elgondolkoztam, hogy ha rólam mondaná valaki, hogy reméli, hogy hamarosan máshol leszek majd, az nekem hogyan esne, még akkor is, ha tudom, hogy nem amiatt, mert nem szeret. Azt hiszem jobban el kell gondolkodnom, hogy mit mondok, mikor hallja. Nem jó, ha tehernek érzi magát.

Remélem titeket nem visel meg a karantén. Most munka nélkül lesz több időm írni, olvassatok! 🙂

Pin It on Pinterest

Share This