Te tudod, hogy melyik a leghatékonyabb tanulási technika?

Én sosem voltam benne biztos, hogy ha nagyon alaposan meg szeretnék tanulni valamit, akkor milyen technikához kellene folyamodnom. Sokszor újraolvasni? Aláhúzni a lényeget? Kijegyzetelni? Most végre ráakadtam egy tanulmányra, ahol tíz nagyon népszerű tanulási technikát vetettek össze. Az eredmény sokak számára meglepő lehet, van aki pedig már most is erre esküszik. Te hogyan tanulsz? “Te tudod, hogy melyik a leghatékonyabb tanulási technika?” bővebben

Montessori módszerek 2 – Az érzékelés fejlesztése, avagy mik azok a hengersorok?

A Montessori módszer alapja, hogy a kicsik megtanulják érzékelni a pici különbségeket is. Lehet itt szó az anyagok különbözőségéről, a virágok illatáról, a tárgyak súlyáról és hosszáról, a hangokról. Ami nekünk felnőtteknek evidenciának tűnhet, az nem biztos, hogy egy gyerek számára is az.

Maria Montessori nagyon sok eszközt fejlesztett az érzékelés fejlesztéséhez, ezek közül szeretném megmutatni Nektek most a hengersorokat.
“Montessori módszerek 2 – Az érzékelés fejlesztése, avagy mik azok a hengersorok?” bővebben

Hogyan tudjuk egy életre megutáltatni a tanulást a gyerekkel?

Óriási a nyomás manapság a szülőkön, hogy a gyermekeik fejébe minél hamarabb, minél több elméleti tudást töltögessenek.
Nézem a Facebookot és a Pinterestet és látom, hogy anyukákat arra bíztatnak, hogy órákra üljenek tanuló kártyák elé a picikével, 2 évesen tanítsák őket olvasni, illetve nézzék együtt a Baby Einsteint vagy más szuper fejlesztő programot.
Félreértés ne essék. Én nem vagyok a korai fejlesztés ellen, sőt! Csak jó lenne tudni azt, hogy melyik életkorban melyik módszer az, ami valóban hatásos és hogyan tudjuk elkerülni, hogy a gyerkőcök egy életre megutálják a tanulást!!!!




Olvastam valamelyik nap egy “Hogyan tanítsd meg a gyereknek ezt meg azt, úgy hogy élvezze…”
Micsoda tévedés ez? A gyerekek alapvetően élvezik a tanulást. A felnőttek furcsábbnál-furcsább oktatási próbálkozásaik azok, amitől a gyerekek elmegy a kedvük a további ismeretek szerzéseitől, de ha igazán tanulásról van szó, azt igenis élvezik. Ők még rendelkeznek a veleszületett óriási kíváncsisággal és tudásszomjjal. Minden tanulást élveznek, ha arról van szó, hogy hagyjuk, hogy szabadon kibontakozhassanak és nem mi akarjuk mindenáron kezünkben tartani a folyamatot.

Például: a gyerek meglát egy békát az udvaron. Nagyon-nagyon tetszik neki, ahogy ugra-bugrál, meg olyan szép zöld. Megy utána, ha kicsit bátrabb is, akkor esetleg a kezébe is veszi. Jé milyen furi bőre van??? Máris tanult egy csomó mindent a békáról, hogy hogyan mozog, hogy milyen a tapintása..
Mit csinál erre a jelenkori, jószándékú anyuka? Látván, hogy a gyermekének mennyire tetszik a béka, lélekszakadva rohan és csinál békás tanulókártyákat, amit aztán szegény kisgyereknek muszáj lesz végigtanulmányozni. Egy ideig még lehet, hogy élvezi is, de aztán ahogy az anyuka egyre jobban erőlködik, hogy ne hintázni menjenek még, hanem a kártyákat bújják, gyanús lesz neki valami…
Persze az is lehet, hogy az anyuka mindent megtanul az Interneten a békákról és amint újra meglátnak egyet, azonnal elkezdi biflázni a kisgyereknek, hogy a béka egy farkatlan kétéltű, aminek 5000-nél is több faja van (Wikipedia) és elkeseredetten próbálja húzni a kisgyereket a békához, akinek aztán aznap éppen a csiga jobban tetszik… Szegény anyuka mehet most a csigákról tanulni. 🙂




A gyerekek nem hülyék! Pontosan érzik a szülők elkeseredett harcát, hogy minden mögé odacsempésszenek valami kis tanulást, illetve, hogy a szuper betervezett tevékenységek mögött mi az igazi szülői szándék, hogy nem az együttlét lebeg anyu szeme előtt, hanem hogy megint milyen jó tanulási módszert talált ki. Aztán amikor minél többször kell azt játszani, amit anyu akar, ahelyett amit a gyerek szeretne, annál inkább utálni fogja az egészet. Nem elég, ha majd az iskolában megutálja a tanulást??? 🙁

“Ha hajót akarsz építeni, ne azzal kezd, hogy a munkásokkal fát gyűjtetsz és szó nélkül kiosztod közöttük a szerszámokat, és rámutatsz a tervrajzra. Ehelyett először keltsd fel bennük az olthatatlan vágyat a végtelen tenger iránt.”
(Antoine de Saint-Exupéry)

Másfelől pedig az unalomig tudnám ismételni, hogy a kisgyerekek legjobb fejlesztője a szabad játék, az önálló felfedezés. Ha elkezd érdeklődni valami iránt és kutat, megoldást keres, az az igazi élvezetes tanulás, amit folytatni akar majd később is, amitől igazán fejlődik. Az az, ami kitörölhetetlen élmény marad. A mi feladatunk az, hogy felkeltsük a kíváncsiságukat, hogy ők maguk akarjanak tanulni, új információkat szerezni és akkor szívni fogják magukba a tudást.

Mit csináljunk?

Menjünk velük kirándulni, mutassunk meg nekik minél több dolgot a világból, hogy hogyan működik, válaszoljunk a kérdéseikre, ne küldjük el őket a közelünkből, ha kíváncsiak arra, hogy mit csinálunk, biztosítsunk nekik olyan környezetet, ahol van mit felfedezni és hagyjuk őket, hogy szabadon játsszanak!
Ha ezt megtesszük, akkor a természetes kíváncsiságukat és tudásszomjukat nem öljük ki idejekorán és az általuk preferált területen kiválóak az életükben pedig boldogok és magabiztosak lesznek!