A nagyon fontos szabad játékról

Van egy dolog, ami az összes kedvenc gyerekpszichológusom, gyereknevelési elméletem és gyereknevelési könyvemben közös: mindenki azt szeretné, hogy hagyjuk a gyerekeket szabadon játszani. Ezt mondja Vekerdy Tamás, ezt mondta Pikler Emmi és a Montessori módszer is nagyban épít a szabadságra és most a legújabb, dán gyereknevelős könyvekben is azt olvasom, hogy Dániában is nagyon fontos eleme ez a gyereknevelésnek. Miről is van szó? “A nagyon fontos szabad játékról” bővebben

Hogyan lehet otthon egyensúlyérzéket fejleszteni?

Az egyensúlyi rendszer akkor fejlődik a legjobban, ha a gyerekeknek megvan a lehetőségük a futkározásra, ugrabugrálásra, pörgés-forgásra, mozgásra, játékra.
Manapság egyre kevesebb idejük jut SAJNOS a gyerekeknek a futkározásra. Ennek eredménye is van…
“Hogyan lehet otthon egyensúlyérzéket fejleszteni?” bővebben

Hogyan tudjuk egy életre megutáltatni a tanulást a gyerekkel?

Óriási a nyomás manapság a szülőkön, hogy a gyermekeik fejébe minél hamarabb, minél több elméleti tudást töltögessenek.
Nézem a Facebookot és a Pinterestet és látom, hogy anyukákat arra bíztatnak, hogy órákra üljenek tanuló kártyák elé a picikével, 2 évesen tanítsák őket olvasni, illetve nézzék együtt a Baby Einsteint vagy más szuper fejlesztő programot.
Félreértés ne essék. Én nem vagyok a korai fejlesztés ellen, sőt! Csak jó lenne tudni azt, hogy melyik életkorban melyik módszer az, ami valóban hatásos és hogyan tudjuk elkerülni, hogy a gyerkőcök egy életre megutálják a tanulást!!!!




Olvastam valamelyik nap egy “Hogyan tanítsd meg a gyereknek ezt meg azt, úgy hogy élvezze…”
Micsoda tévedés ez? A gyerekek alapvetően élvezik a tanulást. A felnőttek furcsábbnál-furcsább oktatási próbálkozásaik azok, amitől a gyerekek elmegy a kedvük a további ismeretek szerzéseitől, de ha igazán tanulásról van szó, azt igenis élvezik. Ők még rendelkeznek a veleszületett óriási kíváncsisággal és tudásszomjjal. Minden tanulást élveznek, ha arról van szó, hogy hagyjuk, hogy szabadon kibontakozhassanak és nem mi akarjuk mindenáron kezünkben tartani a folyamatot.

Például: a gyerek meglát egy békát az udvaron. Nagyon-nagyon tetszik neki, ahogy ugra-bugrál, meg olyan szép zöld. Megy utána, ha kicsit bátrabb is, akkor esetleg a kezébe is veszi. Jé milyen furi bőre van??? Máris tanult egy csomó mindent a békáról, hogy hogyan mozog, hogy milyen a tapintása..
Mit csinál erre a jelenkori, jószándékú anyuka? Látván, hogy a gyermekének mennyire tetszik a béka, lélekszakadva rohan és csinál békás tanulókártyákat, amit aztán szegény kisgyereknek muszáj lesz végigtanulmányozni. Egy ideig még lehet, hogy élvezi is, de aztán ahogy az anyuka egyre jobban erőlködik, hogy ne hintázni menjenek még, hanem a kártyákat bújják, gyanús lesz neki valami…
Persze az is lehet, hogy az anyuka mindent megtanul az Interneten a békákról és amint újra meglátnak egyet, azonnal elkezdi biflázni a kisgyereknek, hogy a béka egy farkatlan kétéltű, aminek 5000-nél is több faja van (Wikipedia) és elkeseredetten próbálja húzni a kisgyereket a békához, akinek aztán aznap éppen a csiga jobban tetszik… Szegény anyuka mehet most a csigákról tanulni. 🙂




A gyerekek nem hülyék! Pontosan érzik a szülők elkeseredett harcát, hogy minden mögé odacsempésszenek valami kis tanulást, illetve, hogy a szuper betervezett tevékenységek mögött mi az igazi szülői szándék, hogy nem az együttlét lebeg anyu szeme előtt, hanem hogy megint milyen jó tanulási módszert talált ki. Aztán amikor minél többször kell azt játszani, amit anyu akar, ahelyett amit a gyerek szeretne, annál inkább utálni fogja az egészet. Nem elég, ha majd az iskolában megutálja a tanulást??? 🙁

“Ha hajót akarsz építeni, ne azzal kezd, hogy a munkásokkal fát gyűjtetsz és szó nélkül kiosztod közöttük a szerszámokat, és rámutatsz a tervrajzra. Ehelyett először keltsd fel bennük az olthatatlan vágyat a végtelen tenger iránt.”
(Antoine de Saint-Exupéry)

Másfelől pedig az unalomig tudnám ismételni, hogy a kisgyerekek legjobb fejlesztője a szabad játék, az önálló felfedezés. Ha elkezd érdeklődni valami iránt és kutat, megoldást keres, az az igazi élvezetes tanulás, amit folytatni akar majd később is, amitől igazán fejlődik. Az az, ami kitörölhetetlen élmény marad. A mi feladatunk az, hogy felkeltsük a kíváncsiságukat, hogy ők maguk akarjanak tanulni, új információkat szerezni és akkor szívni fogják magukba a tudást.

Mit csináljunk?

Menjünk velük kirándulni, mutassunk meg nekik minél több dolgot a világból, hogy hogyan működik, válaszoljunk a kérdéseikre, ne küldjük el őket a közelünkből, ha kíváncsiak arra, hogy mit csinálunk, biztosítsunk nekik olyan környezetet, ahol van mit felfedezni és hagyjuk őket, hogy szabadon játsszanak!
Ha ezt megtesszük, akkor a természetes kíváncsiságukat és tudásszomjukat nem öljük ki idejekorán és az általuk preferált területen kiválóak az életükben pedig boldogok és magabiztosak lesznek!




Kedvenc Vekerdy idézeteim

A tökéletes anyáról…

“Ne legyünk tökéletes anyák, nem is tudunk azok lenni, ne szorongjunk, ne görcsöljünk ezen. Éljünk úgy, mintha többé-kevésbé normális emberek lennénk. Az élet nehéz, és együtt küzdjük magunkat végig ezen a gyerekeinkkel. Nem tökéletesnek, nem zseniálisnak kell lenni. Amikor lehet, jelen kell lenni. Kongruensnek, önmagammal azonosnak kell lenni.”

“Kedvenc Vekerdy idézeteim” bővebben

Árt a gyerek agyának a TV?

A modern gyereknevelésnek szinte elengedhetetlen része lett a TV, a tablet és az okostelefon. Minden szülő beülteti néhanapján a gyereket a TV elé. Én is. Könyörög, hogy szeretne mesét nézni és ha nekem éppen nagyon sok dolgom van, vagy nagyon fáradt vagyok, akkor engedek. Nincs is ezzel semmi probléma…amíg nem viszzük túlzásba.

“Árt a gyerek agyának a TV?” bővebben

De nehéz az iskolatáska – avagy küldjem-e már iskolába?

Magyarországon törvényi kötelezettség, hogy azoknak a gyerekeknek, akik augusztus 31-ig betöltik a 6. életévüket és iskolaérettnek nyilvánítják, kötelező jelleggel be kell ülniük az iskolapadba. Kezdődik a nagybetűs élet.
Azt is lehet kérni, hogy mehessen az a picike is, aki augusztus 31 és december 31 között tölti be a 6-ot, ha megfelelt az iskolaérettségi vizsgálatokon. Így extrém esetben egy osztályba kerülhet egy 5 és fél éves és egy 7 éves kisgyerek is. “De nehéz az iskolatáska – avagy küldjem-e már iskolába?” bővebben

Hinta-palinta…a hintázás pozitív hatásai

A hintázásnak – csakúgy mint a sok mozgásnak – rengeteg pozitív hatása ismert. Az elringató nyugtatáson felül, az idegrendszeri érésre, az egyensúlyérzékre, de még a beszédfejlődésre is komoly hatással van. “Hinta-palinta…a hintázás pozitív hatásai” bővebben

A szabad játék igenis nagyon fontos!

A kisgyereknek a legfontosabb tevékenység a szabad játék.
Mindennap kellene mesélni neki, hogy ne a tévéből tanulja a beszédet.
Emellett napi 4-5 óra futkározásra, üvöltözésre lenne szüksége, még akkor is, mikor iskolába kerül.
Egy göttingeni felmérés szerint a gyerekeink katasztrófálisan keveset mozognak, nem másznak fára, nem billegnek palló, nem ugrálnak patak felett, ezért bizonyos agyi pályák sorvadtan alakulnak ki.
Rengeteg a beszédhibás, mert a beszéd is a mozgásból fejlődik ki.
Azt a kérdést kell feltenni, hogy vajon a gyerekeink olyan körülmények között élnek-e, ami az életkorukhoz szabott.
(Vekerdy Tamás)