Szabad játék?

szabad-jatek-Vekerdy

Vekerdy Tamás mindig ezt a szabad játék dolgot emlegeti és Maria Montessori is úgy gondolta, hogy hagyni kellene a gyerekeket, hogy önmaguk válasszák ki, hogy mivel szeretnének foglalkozni.
Miért olyan fontos ez és egyáltalán mit is jelent?




Mi az a szabad játék?

Annyiról van csak szó, hogy hagyod hogy a gyereked egyedül válassza ki, hogy mit szeretne játszani és azt is hagyod, hogy addig foglalkozzon az adott dologgal, amíg akar és -hacsak nem indokolja meg a helyzet – akkor nem avatkozol be.
Az anyukák olyanok, hogy mindig a legjobbat szeretnék a gyereküknek ugyebár. 🙂
Emiatt sokan azt csinálják (csináljuk), hogy miközben játszik a gyerek, ha észreveszünk valami szerintünk érdekesebbet, azt azonnal szeretnénk megmutatni a csemetének és szeretnénk arra irányítani a figyelmüket, hiszen azzal mennyire jobb lenne foglalkozni. Máskor pedig nagyon szeretünk segíteni a gyerekünknek, ha elsőre nem megy neki valami, még akkor is ha a gyerek maga ezt nem kérte.

Pl.: “Nézd Bence mennyivel érdekesebb ez a szuper memóriajáték, mint a sárban dagonyázás!”
“Jaj, Nórikám nem úgy kell csinálni. Mindjárt a nagypapa megcsinálja neked.”

Ezek nagyon jó szándékú cselekedetek, ráadásul – mivel legtöbbünket még ugyanígy neveltek – öntudatlanul csináljuk a gyerekekkel. Ez sajnos nem a jó anyai ösztön, hanem inkább egy rossz beidegződés.

Persze itt nem arra gondolok, hogy soha ne játsszunk a gyerekkel, soha ne segítsünk neki. Inkább egy egészséges egyensúlynak kellene kialakulnia.




Én a kisfiammal azt igyekszem csinálni, hogy hagyom játszani és ha szeretné, hogy játsszak vele, akkor leülök mellé kicsit. Nálunk ez nagyon könnyű, mert egészen kisbaba kora óta, csak akkor avatkozom be, ha kéri, így magától kialakult az a dolog, hogy nagyon sok időt el tud – és szeret – egyedül is játszani. Akiknél ez nem így alakult, ott fokozatosan lehet csak visszaszoktatni a gyereket arra is, hogy egyedül is játsszon. Ez nagyon nehéz. Jobb már baba korban elkezdeni ezt a dolgot…

Amikor pedig segítséget kér a kisfiam, akkor először megkérem, hogy próbálja meg újra, ha nem megy, akkor igyekszem szóban rávezetni vagy csak nagyon picit segíteni. Éppen annyit, hogy a feladat minél nagyobb részét ő maga tudja megoldani, befejezni.

Miért nem jó, ha a szülő mindig a gyerek nyakán lóg és irányítani próbálja a játékot?

Nem alakul ki az önállóság

A Pikler módszer egyik alapvetése is az, hogy már pici baba korától, ha nem jelzi, hogy igényelné a társaságunkat, akkor hagyni kell, hogy egyedül fedezze fel a kis világát. Sokan már a pici babánál is feltétlenül fontosnak tartják, hogy csörgővel ott üljenek a baba felett, miközben lehet, hogy neki csak arra lenne igénye, hogy a saját kezét nézegesse. (Ez nem azt jelenti, hogy nem lehet köré színes, aranyos játékokat rakni, ingergazdag környezetet kialakítani, hanem hogy az anyukának nem kell feltétlenül mindig ott ülnie a baba mellett.) Ha a kisgyerek megszokja, hogy mindig úgy játszik, hogy valamelyik szülője is asszisztál, sajnos elég nagy valószínűséggel fogja a jövőben is igényelni, hogy az anyukája vagy az apukája folyamatosan mellette legyen legozáskor, kirakózáskor.
Nem attól tanulja meg a kisgyerek, hogy hogyan kell átfordulni, hogy mi mutogatjuk neki, hanem ha van neki elég ideje, hogy megismerje a saját testét és kitapasztalja, hogy melyik mozdulatának mi a következménye.




Önbizalomhiány

Ha soha nem hagyjuk, hogy azt játsszon, amit szeretne, akkor elbizonytalanodik a saját választásainak létjogosultságában. Ha folyton kiveszünk mindent a kezéből és megcsináljuk helyette, azzal azt közvetítjük felé, hogy ő még nem elég jó, nem tudja megcsinálni.
Több dolgot is lehet ehelyett tenni:
-Buzdítani arra, hogy próbálja meg egyedül a dolgot, hátha megy neki.
– Ha nagyon nem megy és/vagy nagyon kérlel minket, hogy segítsünk, akkor elmagyarázhatjuk, hogy hogyan kell az adott dolgot megcsinálni, esetleg segíthetünk neki éppen annyit, ahonnan már ő is sikeresen meg tudja csinálni.
-Ha nagyon nehéz, a gyerek erejét tényleg nagyon felülmúló dologról van szó, akkor megcsinálhatjuk helyette, de mutassuk neki, hogy mit hogy csinálunk, engedjük, hogy segítsen és magyarázzuk el neki ( ha már olyan nagy, hogy megértse), hogy most ő csak azért nem tudta megcsinálni, mert még nem elég nagy és ha sokat próbálkozik sokat gyakorol, akkor kis idő múlva neki is menni fog.
Erre az én kisfiam aranyosan azt szokta mondani, hogy “Ha olyan magas leszek, mint apu, akkorra gyakorolok eleget és én is meg tudom majd csinálni.” 🙂
Kapcsolódó cikk: Hogyan tanítsam önbizalomra?

Gyerekekben van egy beépített vezérlő, ami megmondja nekik, hogy hogyan fejlesszék magukat a leghatékonyabban

Maria Montessori könyveiben visszatérő motívum, hogy úgy gondolja, hogy a gyerek önmagától tudja, hogy mit kell csinálnia és nekünk “csak” a megfelelő környezetet kell biztosítanunk neki, hogy kibontakozhasson.
A nagyon jó példa, amit ehhez a témához olvastam, hogy az anyuka pocakjában sem mondja meg senki a sejteknek, hogy hogyan kell formálódniuk és mégis – a világ egyik legnagyobb csodájaként – kisbabává alakulnak a 9. hónap végére. Az anyukák méhének feladata pedig a megfelelő környezet megteremtése volt.
A gyerekek tudják, hogy mikor miben kell fejlődniük. Tudják, hogy mikor érettek meg arra, hogy számolni tanuljanak, hogy 200 darabos kirakókat rakjunk elük. Mi megmutathatjuk nekik az eszközöket, amiket tudunk számukra biztosítani, de az ő feladatuk ezek közül választani. Ne erőltessünk rájuk például olyan fejlesztő játékot, ami éppen nem érdekli őket, mert azon felül, hogy elvesszük tőlük az időt, hogy azzal foglalkozzanak, amiben éppen igazán tudnának fejlődni, még meg is utáltathatjuk velük az adott játékot (rossz esetben magát a tanulást is).

Bővebben erről ide kattintva tudsz olvasni!

Fantázia, belső képek alkotásának fejlődése

Ha hagyjuk őket szabadon játszani, akkor a fantáziájuk kialakulásához nagyban hozzá tudunk járulni, ami pedig az agy fejlődésében kiemelt szerepet játszik. A belső képek kialakításának képességétől lesznek okosak, szeretnek olvasni és így lesznek saját, egyedi ötleteik. Amikor azt játszhatnak, amit szeretnének, akkor elkezd szárnyalni a fantáziájuk és nagyon értékes önfejlesztő munkát végezhetnek.

“Szabad játék?” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Mivel a gyerekeim már felnőttek, nem tudom, manapság milyen széles körben terjedt már el a Montessori módszer Magyarországon, de kb. 15 évvel ezelőtt volt szerencsém találkozni vele, amikor lányom óvodás korú volt. Aztán úgy hozta az élet, hogy több, más jellegű oktatási rendszert is “kipróbáltunk”. Mára már felnőtt. Fantasztikus személyiség vált belőle és úgy gondolom, hogy ez a módszer alapozta meg annak idején, hogy ezen elvek és gyakorlatok alapján szocializálódott. Egy szó, mint száz az egyik legjobb nevelési, oktatási módszernek tartom!!!

  2. Pont most olvastam, hogy ha így csinálom, akkor egy lusta, túl kényelmes szülő vagyok, aki nem törődik elégge a gyereke jövőjével, mert ahooz, hogy jó és eredményes legyen nekem folyamatosan irányítanom kéne minden tevékenységét! Ja és így nem töltök elég minőségi időt a gyerekemmel 🙁 Nyilván az aránykat kell megfelelően megválasztani! Én kezdettől ugy gondoltam önállóságra tanítom a gyereket és a leírtak szerint hagytam őket azzal és annyit játszani, amennyit akartak, most meg szembesülök a pszichológiai kutatások eredményeivel, hogy el vagyok tévedve ezzel nem jót, hanem rosszat tettem 🙁 most mi az igazság???

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.