Ne vegyük el a gyerekek kedvét a tanulástól!

fejlesztés

Halljuk mindig, hogy a szabad játék mennyire fontos, közben máshonnan a gyerekek korai fejlesztésének fontosságát hangoztatják. Mi, szülők pedig kapkodhatjuk a fejünket, hogy most akkor mit is kellene csinálni. Én úgy látom, hogy a Montessori módszer szuperül ötvözi a két irányzatot. Ti mit gondoltok?

A gyerekek eleve úgy születnek, hogy imádnak felfedezni, tanulni. Csak később társul ehhez a szóhoz valami negatív jelentés, ami miatt elhangozhat sok kisgyerek, sőt felnőtt szájából a “nem szeretek tanulni”. Pedig a felnőttek, a tanítók dolga inkább az lenne, hogy utat mutassanak a gyerekeknek a felfedezéseikben és még jobban felkeltsék az érdeklődésüket. Sajnos ez sokszor félresiklik manapság, általában valahol az iskolában, de néha talán már előtte is, ha a szülő túlságosan erőszakosan próbálja “fejleszteni” a kisgyereket.




Nekem általában nagyon tetszik minden, amit Vekerdy Tamás ír, mond. Szinte minden szavával mélységesen egyetértek, együttérzek.

Ő írja a következőket:

“Nem tornázniuk kellene, hanem rohangászni egy nagy kertben, nagy udvaron, mászható fákon, billegő pallókon. A mozgáshiány következtében bizonyos agyi pályák sorvadtabban alakulnak ki, ami hat a beszédre. És sokkal kevesebbet is beszélünk a gyerekkel és a gyerekek előtt, gyakran a tévé beszél helyettünk, ami nem úgy hat a gyerekre, mintha egy élő szervezet beszél.”

Más irányzatok szerint, ha nem fejlesztjük már 0 éves koruktól a gyerekeket, akkor lemaradnak a többiektől, így sok-sok szülő gyárt kártyákat a gyerekeknek, amivel olvasni tanítja a picikéjét, vagy éppen számolni, illetve nézik együtt a Baby Einstein videókat. Ezzel kapcsolatban nem sok tapasztalatom van, ezt nem csináltam, de kétségkívül érdekes például Glenn Doman kutatásainak és módszereinek utánaolvasni. Nagyon szép eredményeket értek el.




Én a magam részéről azt szeretem, ha megmutathatok új dolgokat a kisfiamnak és ha ő szeretné, akkor folytatja a “tanulást” EGYEDÜL, ha pedig nem, akkor hagyjuk egy kicsit későbbre az egészet. Nem szeretek erőszakoskodni. Az érdeklődését szeretem felkelteni és onnantól megy minden magától. Ha nem sikerül, akkor hagyom pihenni kicsit a dolgokat. Nagyon fontos nekem, hogy miután megmutattam neki dolgokat, hagyom, hogy önállóan kísérletezzen, hogy érezze a bizalmamat és közben önállóvá és magabiztossá is váljon (vagy az ő esetében maradjon).

Például az apukája hobbizenész és mindketten nagyon szeretnénk, ha a kisfiúnk tanulna zenélni, mert az mennyire szuper mind szociálisan, mind az agya fejlődése szempontjából és egyébként is nagyon élvezetes. Vannak is otthon hangszerek, néha zenélgetünk is közösen, de neki hiába mutogatom, hogy a zongora billentyűit hogyan kell nyomogatni szépen sorban, csak nem akarja csinálni. 🙂 Persze nem kényszerítem rá, ha odakényszerítem a hangszer elé/mellé, csak elveszem a kedvét az egésztől. Hiába nézem vágyakozva a Suzuki módszerrel tanított 3 éves profi hegedűs gyerekeket, az enyém más és még inkább ugrabugrálni szeret, mint egy helyben ülni a zongora előtt. (Egyébként 4 és fél éves a kisfiam.)

Az ovi, ahová jár, egy nemzetközi ovi. (Dániában élünk és bár szerettem volna, hogy dán oviba járjon, de mikor ideérkeztünk, nem volt lehetséges.) Ebben az oviban egy bizonyos IB módszer alapján “tanítják” a gyerekeket, már ilyen pici korban is. Először nagyon féltem ettől az “eliskolásodott” ovi dologtól, de aztán kiderült, hogy játszva és a Montessori módszerhez nagyon hasonlóan tanítgatják őket. Tanulnak például írni. Csinálnak betűket sógyurmából és kisütik. Felrajzolják a táblára a betűket és pici, vizes ecsetekkel próbálják lemosni őket, így is követve a vonalakat. Felragasztgatják egy papírra tésztából vagy fonalból őket. Illetve beállnak betűformákba. Mindeközben nagyon jól szórakoznak és rengeteget nevetnek.Tényleg minden érzékszervüket bevonva tanulnak és persze emellett rengeteg időt rohangálnak az udvaron (ha esik, ha fúj) és bent is van teljesen szabad játék is. Ami feltűnt nekem, hogy otthon is az lett a szabad játék elég nagy része, hogy ír és rajzol. Már le tudja írni a saját és a magyarországi barátnője nevét és olyan örömmel csinálja, hogy nem aggódom, hogy elvették a kedvét a tanulástól, sőt… Magától előveszi és gyakorolja az oviban tanultakat.




Hogy van a Montessoriban ez?

A Montessori módszerben mind a szabadság, mind a fejlődés nagyon fontos. A gyereket engedik a saját ütemükben fejlődni és saját maguk választhatják ki a felajánlott eszközök közül, hogy mivel szeretnének játszani, illetve tanulni. Ezek után a saját ritmusukban tanulmányozhatják a játékot és addig játszhatnak vele, amíg meg nem unják. A felnőttek, szülők, tanítók, felügyelők feladata “csupán” annyi, hogy tudják, hogy a kisgyerek éppen milyen “érzékeny periódusban” van, mi az ami éppen jobban felkelti az érdeklődését, hiszen – éppen ugyanúgy ahogyan a felnőtteknél – azt tudják jól és élvezettel megtanulni, ami érdekli őket. Tehát hiába rakom én a gyerekem elé a hangszereket, ha ő éppen rajzolni és írni szeret jobban. Mindketten jobban járunk, ha inkább papírt, ceruzát, vagy éppen betűket rakok ki neki és azokkal játszhat. Esetleg, ha megmutatok neki egy újabb betűt, hogy hogyan tudja leírni és örül neki, hogy megint újabb szavakat tud leírni.

Kapcsolódó cikkek:

montessori-erzekeny-periodusok

önbizalom

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.