Montessori érzékeny periódusok – A rendszer

montessori-rendszer

A születéskor kezdődik és körülbelül 2 éves kor környékén csúcsosodik ki, utána csitul és akár 5 éves korukig is eltarthat.




Itt nem feltétlenül arról van szó, hogy rendnek kell lennie körülötte, ez nem teljesen ugyanaz, mint a felnőttek rendmániája.
Itt inkább arról van szó, hogy a baba, mikor megszületik, akkor a teljesen ismeretlen, új környezet még káoszt jelent számára. Aztán ahogy kezdi megismerni maga körül a világot, elkezd összefüggéseket látni dolgok között és ha legközelebb nem úgy van valami, ahogyan legutoljára látta, tapasztalta, akkor összezavarodik. Éppen úgy, ahogy egy felnőtt is ideges lesz attól, ha tanul valamit és nem konzisztens információkat talál, a gyerek is frusztrálttá válhat ettől és próbálja visszaállítani a rendet. Ezért nyugodtabbak például a babák, ha megfelelő rutint vezetnek be náluk. (Nem arról beszélek, hogy minden óramű-szerűen menjen, hanem hogy bizonyos dolgok egymás után következzenek. Például fürdés után meseolvasás, utána alvás következik. Ilyesmi.)
A dackorszakban ehhez hozzáadódik, hogy a gyerekek elkezdik érzékelni, hogy ők különálló egységet alkotnak az anyukájuktól és még inkább szükségük van a biztonságérzetre, hogy tudják, hogy a világ úgy működik, ahogy eddig is tudták. Ezért ekkor még fontosabb például a szülők következetessége. Ha egyik helyzetben így, majd legközelebb másképpen viselkedik a szülő, nehezen érti meg a gerek, hiszen az első helyzetben tanult reakciót már beillesztette a kis rendszerébe. (És persze van, amikor már tudja a rendszert a gyerkőc és még mindig próbálkozik. Ez más lapra tartozik… :))




Ekkor tapasztalhatjuk az irracionálisan nagy hisztiket, picike dolgok miatt. Például én meg szoktam engedni a kisfiamnak, hogy ha bankkártyával fizetek valahol, akkor ő nyomja meg a zöld gombot. A nyaralásunk alatt egyszer előfordult, hogy megfeledkeztem erről és reflexszerűen én jóváhagytam az összeget és a vásárlást, amitől a kisfiam teljesen kiborult. Akkora hiszti következett, hogy Eger sétálóutcáján csak néztek, hogy miért üvölt annyira ez a gyerek mintha ütnék. Ezeket is meg kell sajnos tapasztalni, legközelebb én is jobban figyelek, hogy lehetőleg úgy csináljuk a dolgokat, ahogyan már előtte rászoktattam.
Ez az időszak az, amikor a gyerekek jobban szeretnek rendet rakni is, hogy lássák, hogy a dolgok a helyükön vannak és ott megtalálják legközelebb őket.

Tehát ekkorra a tanács, mint oly sok más cikkben is már felmerült: legyetek következetesek!
Néha nagyon nehéz, de megéri!!!! 😉




Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.