Michael Phelps és a hiperaktivitás

Michael-Phelps-hiperaktivitas

Michael Phelps-t 10 éves korában figyelemhiányos hiperaktivitással diagnosztizálták…




31 évesen Michael Phelps megszerezte élete 25. olimpiai érmét, amiből 21 ráadásul arany, ezzel megdöntve egy több, mint 2000 éves rekordot. Tudjátok mit mondott neki a tanárnénije kb 20 évvel ezelőtt? Hogy soha nem lesz sikeres semmiben, mert nem tud odafigyelni semmire…kisgyerekként hiperaktívként diagnosztizálták.

A hiperaktivitás diagnózis

Michael Phelps útja nem volt egyszerű az olimpiai szereplésekig és a dobogó felső fokáig. Gyermekkorában nagyon izgága volt az iskolában és zavarta a társait a tanulásban. Végül a gyerekorvos ADHD-vel (figyelemhiányos hiperaktív zavar) diagnosztizálta és Ritalint írt fel neki. A Ritalin egy olyan gyógyszer, ami a központi idegrendszert stimulálja, segít, hogy a gátló funkciók jobban működjenek. Tulajdonképpen leszedálták.

Phelps, a No Limits (Határok nélkül) című önéletrajzi könyvében leírja, hogy mennyire szégyellte magát, amikor az iskolában a nővérke figyelmeztette, hogy be kell vennie a gyógyszerét.




Végül 13 évesen maga döntött úgy, hogy elhagyja a gyógyszert és önkontrollra tanítja magát. Úgy érezte, hogy az úszás segít neki kordában tartani az energiáit és segít, hogy kevésbé legyen izgága. Az anyukája is nagyon aggódott a tanára pedig kijelentette, hogy ez a gyerek soha, semmiben nem lesz sikeres, mert úgysem tud semmire még rövidebb ideig sem odafigyelni.

Szerencsére a kis Michael ezzel nem törődött és az úszásban megtalálta, amit keresett. Önuralmat és önkontrollt tanult az edzések során és a rengeteg mozgással sikerült levezetni az energiáit, ami annyira izgágává tette.




Mentális betegség vagy túl sok energia?

Michael Phelpsnek szerencséje volt, hiszen a túlzott energiája mellé olyan testalkat párosult, ami lehetővé tette számára, hogy világsztárrá válhasson az úszók világában. De vajon, ha neki sikerült sporttal javítani az állapotán, akkor más gyereknél ugyanez nem válhatna be, még akkor is, ha nem válik belőlük olimpiai bajnok?

Csak Amerikában évente 23 millió alkalommal írnak fel gyógyszert hiperaktivitás ellen, legtöbbször fiúknak. A szülők nagyon nehéz helyzetben vannak, mert nem tudják, hogy mivel állnak szemben, csak azt látják, hogy nincs rendben valami a gyerekükkel és természetesen beadják a gyógyszert a gyereküknek. Jó lenne, ha mindenki tudna arról, hogy léteznek alternatív kezelési lehetőségek (pl.: sport, zene, meditáció, tánc stb.) is és megvitatnák az orvossal, hogy van-e esetleg lehetőség arra, hogy a gyógyszerezés elkezdése előtt kipróbálják, hogy az ő gyereküknél nem hatásos-e valamelyik.

“Michael Phelps és a hiperaktivitás” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Szeretem a jó példákat! Első körben én is sportot vagy hangszer használatot javasolok – a gyógyszer helyett.

  2. Aki ezt irta….A Ritalin egy olyan gyógyszer, ami a központi idegrendszert stimulálja, segít, hogy a gátló funkciók jobban működjenek. ….
    Vagyis nagyon butaság volt hozzátenni, hogy leszedálták, mert nem arra való!
    Felesleges a szülőkben aggályokat kelteni….
    Valóban jó a sport, sokat segít! Minden gyermeknek más…. ami segít.
    A gyermekpszichiáterrel ( mert rá tartozik!) meg is beszélhetünk itthon is,
    a hiperaktív gyerekek 6 %-a kap csak gyógyszert!!!!
    Nem érdemes mindig erre kihegyezni a problémát!

    1. Abban igazad van, hogy a Ritalinra valóban nem a legjobb kifejezés a “leszedálták”. Tudom, hogy nem az a hatásmechanizmusa, mint egy nyugtatóé, hanem inkább a speed-hez szokták hasonlítani, de az alapján, ahogy a gyerekek reagálnak rá, mégis ezt a kifejezést választottam.
      Abban nem értek egyet, hogy felesleges a szülőkben aggályokat kelteni, bár én nem így fogalmaznék. Minden szülőnek tudnia kell róla, hogy vannak alternatív lehetőségek is. Szerintem bármilyen gyógyszer (nem csak Ritalin) beadása előtt tudnia kell a szülőknek minden lehetőségről, mert a gyereke egészsége igenis rá is tartozik, nem csak a gyeremekpszichiáterre. Sőt…
      Nem riogatni akartam a szülőket, vannak akiknél tényleg csak a gyógyszer segít, hogy normálishoz közelítő életet tudjanak élni, de sajnos olyan is előfordul, hogy a nem súlyosan hiperaktív, hanem inkább csak elevennek mondható gyereket is gyógyszerezni kezdik. Ha az ő szüleik is tudnának minden lehetőségről, akkor nem biztos, hogy az a 6% nem csökkenhetne.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.