Hogyan neveljek magabiztos gyermeket? – avagy mi a közös a Montessoriban, a Piklerben és a pozitív pszichológiában?

magabiztos-gyerek

Soha ne segíts egy gyereknek olyan dologban, amiről úgy gondolja, hogy egyedül is meg tudja oldani.
-Maria Montessori

Biztosan hallottátok már, hogy Vekerdy Tamás szerint a szabad játék fejleszt a legjobban. De azt már lehet, hogy nem, hogy a Montessori, sőt a Pikler nevelési rendszer egyik sarkalatos pontja is az, hogy hagyd hogy egyedül fedezzen fel dolgokat és ne segíts neki még a számára nehéz dolgokban sem…persze csak addig, amíg ő maga nem kéri. Még a pozitív pszichológia atyjai is úgy vélik, hogy ez a helyes hozzáállás a gyermekhez. Ha ennyien egyetértenek abban, hogy ez ilyen fontos, akkor lehet benne valami, nem? 🙂




A szabad játékon kívül mindegyikük hangsúlyozza a biztonságos, fejlesztő környezet fontosságát is..

De hogyan lehet kivitelezni mindezt és egyáltalán milyen is valójában az a fejlesztő környezet?

Gerber Magda “Hogyan neveljünk magabiztos gyermeket?” (sajnos csak angolul jelent meg), könyvében olvastam először a “Do less!” (“Tégy kevesebbet!”) elvről.

Arról írt, hogy az a legjobb taktika, ha a szülő egyfajta megfigyelő szerepet vesz fel és csak akkor avatkozzon be a kisbaba/totyogós/ kisgyerek felfedezéseibe, mikor veszélyesnek gondolja azt, vagy – ahogyan már fent is említettem – a gyerkőc maga kéri a segítséget.

(Magda egyébként a Pikler elv alapján dolgozta ki saját nevelési rendszerét, amely mostanra meghódította a világot. Itt olvashatsz róla többet: www.rie.org)

Első hallásra ez nagyon könnyűnek hangzik, de ha belegondolunk, hogy hányszor vesszük ki a gyerek kezéből a kanalat és etetjük meg inkább mi (csakhogy egy kis takarítást/időt megspóroljunk), illetve hányszor vesszük el a ruháját tőle és adjuk rá inkább mi, mert “csak küszködik vele és még úgysem tudja egyedül felvenni”, akkor rájövünk, hogy a türelmetlenségünk mennyire nem ebbe az irányba visz minket..

De miért olyan fontos ez?

4 hihetetlenül fontos dolog: sikerélmény, a fejlődés lehetősége és a szülői bizalom megtapasztalása, kudarckezelés




Szülői bizalom

Ha mindig mindent megcsinálunk helyette, akkor azt az üzenetet közvetítjük felé, hogy csak anyu/apu az ügyes. “Én úgysem tudom megcsinálni.” Ugye nem jól hangzik? Márpedig, amit gyerekkorunkban belénk kódoltak, azt viszonylag nehéz később megváltoztatni…

Ezen kívül óriási élmény egy kisgyereknek érezni azt, hogy bíznak benne, hogy meg tud csinálni dolgokat. Mi mit gondolnánk, ha a munkahelyünkön egy-egy nehezebb feladatot a főnökünk kivenne a kezünkből és ő csinálná meg, mert mi úgysem tudjuk. Demotiváló és romboló érzés, ha nem bíznak az ember képességeiben, nem?

Másfelől, ha még a saját szüleink sem bíznak bennünk, akkor ki fog? 🙂

Sikerélmény

Sikerélményt pedig csak úgy élhetünk át, ha olyan feladatot oldunk meg, ami nekünk nehéz volt, de még éppen meg tudtuk csinálni. A könnyű, rutinfeladatok elvégzése után ez sajnos nem jár…Ugyanígy van ez a gyerekeknél is. Hallottátok már a kisgyereketeket ujjongani, hogy “Sikerült! Sikerült!” egy-egy olyan feladat megoldása után, ami eddig még nem ment neki? Nagyon cukik! 😉

Egy-egy sikerélmény után ugye mennyivel könnyebben kezd neki az ember a következő nehéz feladatnak?




Fejlődés lehetősége

Hogyan várjuk a kisgyerektől, hogy megtanuljon valamit, ha nem hagyjuk gyakorolni? Hogyan tanul meg kiskanállal egyedül enni, ha nem adjuk a kezébe? Muszáj teret hagynunk nekik, hogy próbálgassák a szárnyaikat. Ez is ugyanúgy működik, mint a felnőtteknél: csinálom, hibázok, tanulok a hibáimból, csinálom hibázok, de aztán egyszer csak sikerül és az pedig ugye milyen jó érzés?

Hagyjuk hibázni!

Hibázni jó dolog!  Manapság már közhellyé vált, miszerint a hibáiból tanul a legtöbbet az ember. Ha nem hagyod a picinek, hogy valamit rosszul csináljon, akkor azt közvetíted felé, hogy hibázni nagyon rossz dolog és így nem tanulja meg egészségesen kezelni a kudarcot. Nagyobb eséllyel adja fel a próbálkozást egy-egy rosszul elsült kísérletnél, így esélye sem lesz eljutni a sikerig. Ez a magabiztosság szempontjából döntő lehet! Pedig, ha tudná, hogy igazából nem hibázik, hanem csak sokféleképpen próbálja, ahogyan nem megy… 🙂

Nekem erre nincs időm…

Persze van, hogy az ember lánya rohan és nem tudja megvárni, hogy a kisfia felrángassa magára a nadrágját. Ez teljesen rendben is van. Ha már csak akkor próbálunk “megfigyelők” lenni, mikor időnk engedi, valószínűleg az is bőven elég.

Na de milyen is az a fejlesztő környezet?

Nem a manapság annyira divatos, csengő-bongó, zenélő, világító játékokról van szó. Szerintetek mihez kell jobban használnia a fantáziáját és a kreativitását? Hogy egyszerű fakockákkal el tudjon játszani, vagy hogy egy gombot nyomogasson egy játékon, ami szirénázni kezd???

Legyenek neki labdái, egyszerű kisautói, babái, rajzeszközei, kendők, építőkockák, adj neki sógyurmát stb… Azt persze mindig tartsd szem előtt, hogy biztonságban legyen. Ne legyen fulladásveszély, ne tudjon lezuhanni sehonnan…ilyesmi.

Ez nem azt jelenti, hogy jelenkorunk modern játékai az ördögtől valók, de nem annyira a fejlesztésre, mint inkább szórakoztatásra valók. De néha az is kell, nem igaz? 😉

Néhány gyakorlati példa, a teljesség igénye nélkül:

-Hagyd minél előbb, hogy egyedül egyen. Tuti biztos, hogy minden csupa spenót lesz, de minden egyes falatnak örülni fog, amit a szájába juttat és jóval korábban megtanulja az egyedül étkezést, mint azok a gyerekek, akiknek nem adják oda a kiskanalat a szüleik.

-Ne ültesd, amíg nem tud ülni. Ne járasd, amíg nem tud járni. (Ezzel egyébként tudtom szerint a mozgásterapeuták is egyetértenek.) Hagyd hogy a maga ütemében fejlődjön.

-Ne vedd ki a kezéből a játékot, hogy megmutasd, hogyan működik, csak ha ő kéri.

-Ha úgy látod, h biztonságos, akkor hagyd hogy felmásszon dolgokra. Légy a közelében, de ne segíts!

-Én sokkal előbb adtam neki Duplot, majd később a kicsi Legot is, mint a dobozon lévő korhatár. A Duplot, ha jól emlékszem az első szülinapjára kapta. Nagyon nem tudott vele játszani, csak fogdosta a kockákat. Próbálgatta összerakni, de tényleg nagyon nem ment. De aztán olyan ütemben kezdett el fejlődni, hogy mire elérte az 1,5 évet, már olyan házikókat épített, hogy csak néztem… 🙂

A kis Lego fulladásveszélyes, azzal óvatosan, de azt is lehet szerintem korábban. Szuper a finommotorikának és ezzel is el tud küzdeni egy darabig. 🙂

Végezetül pedig egy másik kedvenc Maria Montessori idézet:

“Arra taníts, hogy önálló lehessek, hogy büszke lehessek magamra! Hogy elgondolkozzam rajta, hogy képessé váljak rá, hogy eldönthessem, hogy véghezvigyem. Én magam! Mert ez az út vezet el a gyermeki lét végső céljához, a boldog felnőttséghez.”

Anyukák, legyetek türelmesek és a gyerkőceitek önnállóan megtanulnak mindent, magabiztos gyerekekké válnak!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.