Jutalomkönyv

jutalomkonyv

Végre itt a vakáció! Megvoltak az évzárók, bizonyítványosztások, ballagások.
Látom a Facebookon, hogy nagyon sok ismerősöm gyereke vitt haza kitűnő bizonyítványt, ami egyébként szerintem is nagyon nagy szó a mai követelmények mellett és joggal büszkék a szülők rá.
Csak egy valamit nem értek. Mi van azokkal a gyerekekkel, akik nem ilyen jó bizit kaptak? Akik esetleg rosszabb tanulók és más értékeik vannak, amiket nem szokás osztályozni? Tudom, hogy a szülők rájuk is nagyon büszkék, de vajon mit érezhetnek a gyerekek, hogy az ő teljesítményük nem érdemli meg ugyanezt a kitüntető figyelmet?
Félreértés ne essék, nem azokat a szülőket szeretném bántani, aki kiposztolták a gyerekük tényleg nagyon szuper eredményét. Inkább a rendszer nem tetszik, amiben a többi gyerek nem kap az esetlegesen teljesen más jellegű “erényeire” olyan jutalmat, amit a szülők ugyanígy kirakhatnának…ha akarják.




Már ott kezdett furcsa lenni a dolog, mikor elmentem a barátnőm kislányának a ballagására. Jutalomkönyveket osztottak. Szegény kislány nem kapott, mert volt pár négyese. A ballagás után mondta is, hogy sajnos ő nem volt olyan ügyes, mint a többiek, így neki nem járt. Kérdeztem, hogy ezt hogy érti. Nem tett meg minden tőle telhetőt? Vagy úgy érzi, hogy nem küzdött eléggé? Nem, szerinte ő valószínűleg nem annyira okos. Mások sokkal jobban megérdemlik.
Hirtelen annyira mérges lettem erre az egész jutalomkönyvosztás dologra, hogy legszívesebben elszáguldottam volna a közeli könyvesboltba és odaadtam volna még jó pár könyvet a tanárnéninek, hogy adjon inkább a többi gyereknek is, mert ők is megérdemlik biztosan valamiért.
Ez a kislány például azért, mert nála kedvesebb, csupaszív emberkét én lehet, hogy nem is ismerek.
Tudom, hogy ez sok-sok évtized óta így megy és mint egyfajta ösztönzést tartják számon, de nem gondolnám, hogy a kitűnő tanulók eredményét kisebbítené, ha a többiek is kapnának valamit az általuk elért szuper dolgok miatt.




Én minden évben kaptam jutalmat a suliban. Nagyon jó érzés volt, hogy elismerik az az évi teljesítményemet, sőt még manapság is ha a kezembe akad egy-egy ilyen könyv, akkor elfog valami nosztalgikusan jó érzés. Vajon a többi gyerek nem érdemelné meg ugyanezt a jó érzést? Mi lenne, ha mindenki kapna könyvet? Nem mindenki a tanulmányi eredményért, hanem valamilyen jó cselekedetért, vagy valamiért ami abban az évben jó volt. Csak nem olyan velejéig romlott egyik gyerek sem, hogy nem tudnak róluk semmilyen jót mondani a tanárok?

Tudom, hogy az iskolák erre szánt pénze is véges. De akkor egy kézzel készített oklevél, akármi…

Hogy mikért osztogatnék én jutalomkönyvet?

(A nevek csak a képzeletem szüleményei.)

Varga Benő jutalomkönyvet érdemel, mert bár csak hármas matematikából, de láttam, hogy mennyire kitartóan próbálta megoldani azokat a fránya egyenleteket.
Tóth Ági jutalomkönyvet érdemel, mert megpróbálta megvigasztalni a barátját, amikor az szomorú volt.
Szabó Tibikének azért, mert ő az osztály viccmestere és nélküle sokkal kevesebb nevetés lenne az iskola falai között.
Varró Attila jutalmul egy csomag origami papírt kap, mert annyira szépen hajtogat. Reméljük, ha már van papírja, akkor nem az olvasókönyvéből tépkedi a lapokat.
Horváth Robi jutalomban részesül, amiért örökmozgósága ellenére is megpróbálja nem zavarni a többieket tanulás közben.
Kovács Balázs jutalomkönyvet érdemel azért, mert diszlexiája ellenére is derekasan próbálkozik megbirkózni a sok ákom-bákommal.
Kerekes Bence azért, mert annyira imádja a természetet és az osztálykiránduláson olyan sok fa, fű, virág és állat nevét tanította meg a többieknek.
Takács Brigi azért, mert elvitte a leckét az osztálytársának, amikor beteg volt.
Bata Imikének azért, mert odaadta a fél uzsonnáját az Eszterkének, amikor ő otthonfelejtette a sajátját.
Kenéz Lilinek azért, mert annyira ügyes a kidobós játékban.
Bálint Petike azért, mert olyan szépen gitározik.

Mennyivel jobb kedvvel mennének a gyerekek a nyár végeztével iskolába, ha tudnák, hogy igenis ők is értékesnek számítanak, még akkor is, ha esetleg nem ők a legjobb tanulók, nem ők kapják a legjobb jegyeket??? Én biztosan motiváltabban tanulnék így…




“Jutalomkönyv” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. A lányom iskolájában mindenki kap könyvet éss idén már teljesen egyformát,tehát nincs megkülömböztetés osztály szinten. Sajnos iskola szinten még mindíg meg van…. Mindíg ugyanazok kapják a dicséretet, és ez nem jó sem a dicsértnek sem a többinek.

  2. Mi ma évzáró után elmentünk a könyvesboltba a kisfiammal, és vàlaszthatott magának egyet. A bizonyítványában 3 db négyes a többi ötös, kető dícséretes. Ez szerintem gyönyörű bizonyítvány. Nagyon büszke vagyok rá, és a könyvének is nagyon örült.

  3. Teljesen egyetértek minden szóval. És jelezném, hogy vannak “ilyen” tanító nénik. Például a lányom iskolájában, az ő tanító nénijei. Ők év közben nagyon jó módszerrel reális önértékelésre nevelik a gyerekeket. Az évzárón (bár könyvet a szerény pénzügyi helyzet miatt tényleg csak a kitűnők kaptak) minden gyermeket megszólítva, egyéni értékeket kiemelve adták át a bizonyítványt. Az osztályt folyamatosan kísérő, segítő szülőket, nagyszülőket pedig oklevéllel lepték meg. Szerintem ez nem pénzügyi kérdés. A mi tanító nénijeink csillagos ötösre vizsgáztam emberségből is.

  4. 25 fő 1.osztályos tanuló osztályfőnöke vagyok. 5000 Ft-ot kaptam a tankerülettől arra, hogy jutalomkönyvet vegyek. 12 db-ot vásároltam, természetesen nem 5000 Ft-ból, hanem, mint minden évben én egészítettem ki az összeget. Készítettem okleveleket is, de így sem tudtam minden kisgyereket jutalmazni. Már korábban rájöttem, hogy ezért nem szeretem a bizonyítványosztást.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.