Hogyan tegyük könnyebbé a beszokást az oviba?

ovodai_beszoktatas

Elérkezik a nagy nap. A kisbabád immár nem (csak) a te picikéd marad, hanem óvodába/bölcsibe megy. Gyerekek közé kerül, más is gondoskodik róla, más figyeli ahogy felmászik a csúszdára…
Hogyan lehet átvészelni a kezdeti időszakot úgy, hogy mind a gyerek, mind a szülő a lehető legkönnyebben essen át rajta?




Az óvodai beszoktatás is pont úgy, mint ahogy a legtöbb dolog, minden gyereknél máshogyan zajlik le. Vannak akik az első hetekben szívszaggatóan sírnak, majd később már örömmel járnak az óvodába. Vannak, akik az elején egyáltalán nem sírnak, hanem felfedező módba kapcsolnak és csak hetek múlva jön el egy szeparációs szorongásos időszak, amikor nem akarnak majd oviba menni. Van, akiknél regresszív viselkedést tapasztalhatunk, újra bepisil, nem hajlandó egyedül csinálni dolgokat, amit eddig már jól tudott. És van olyan is, aki soha nem sír…
De abban minden beszoktatás megegyezik, hogy nagy változás a család életében, mindenféleképpen oda kell figyelni a gyerekre és a szülőkre is (főleg az anyukákra) ez alatt az időszak alatt.

Van valami, amit már a beszoktatás kezdete előtt is tehetünk?

1. Ovi mesék – Saját kútfőből vagy könyvekből

Én két könyvet tudok, ami nálunk bejött:
Janikovszky Éva – Már óvodás vagyok
Bogyó és Babóca – Egy nap az óvodában (A könyv címe Bogyó és Babóca az óvodában)
Jó, ha már hall történeteket arról, hogy mi történik az oviban, mit csinálnak ott a gyerekek. Mesélhetünk nekik a saját óvodás történeteink közül, vagy találhatunk is ki újakat. Jó, ha hall róla, hogy Ti is voltatok ovisok. Esetleg nézegethettek régi ovis képeket is. Kedvcsinálónak is jó, plusz ha már jó ismerősként tekint az ovira, mikor odaér, nem csupán egy intézményt lát maga előtt, ahol ki tudja mi történik a gyerekekkel… Sétálhatunk is az óvoda mellett, hogy lássa, hogy mi az.




2. Ha elmegyünk valahová, köszönjünk el Tőle és mondjuk meg, hogy mikor jövünk vissza

Ezt a Pikler módszer tanulmányozásakor tanultam. Már egész pici kortól jó alkalmazni. Arról van szó, hogy mikor elmegyünk otthonról, akkor ne kisurranva hagyjuk otthon a gyerkőcöt a nagymamával vagy a babysitterrel, illetve ha tehetjük, akkor ne akkor menjünk el, amikor már alszik (kivéve ha biztosan visszaérünk az ébredése előtt), hanem tartsuk annyira tiszteletben a gyerkőcöt, hogy elmondjuk neki, hogy hová megyünk, mikor jövünk vissza és hogy elköszönünk tőle.
Miért fontos ez az óvodába szoktatáshoz? Mert a gyerekben kiépül egyfajta bizalom, hogy a szülei visszajönnek érte akkorra, amikorra mondták, valóban az történik, amit előre ígérték. Ha ez a bizalom nem épül fel, akkor a gyerekben megmaradhat az a félelem, hogy anyu vagy apu bármikor, bármennyi időre eltűnhet, ez pedig nagyban hátráltatni tudja az óvodai beszokás folyamatát.

Pikler Emmi azt figyelte meg, hogy azoknál a gyerekeknél, akiket a fenti módon kezeltek a szüleik, sokkal kisebb mértékben nyert teret a szeparációs szorongás és mivel az óvodába szoktatás is ennek az érzésnek a visszatértével járhat, ezért nagyon nagy segítséget jelent, ha a gyerkőc mindig és mindenkor bízni tud a szüleiben.

3. Óvodai bioritmus

Tudakoljuk meg, hogy hogyan zajlik egy nap az oviban és már jó előre igyekezzünk átállni az ovi ritmusára. Az nagyon nem jó, ha az ovi előtti utolsó napon akarjuk 2 órával előbb lefektetni a gyereket, mint ahogy eddig megszokott volt, mert másnap korán kell kelni.
Próbáljuk követni az étkezések, nappali alvás időszakát is, plusz az esti lefekvést is állítsuk be úgy, hogy megmaradjon a megszokott alvásmennyiség, de abban az időben ébredjen, mikor hétköznapokon fog. Az is nagy segítség a piciknek, ha ezeket a dolgokat nem az ovival együtt kell drasztikusan átállítaniuk magukban, hanem fokozatosan szoknak hozzá.




4. Hagyjuk ott néha pár órára, esetleg egy éjszakára nagymamánál, barátnál, jó ismerős babysitternél

Vannak, akik bátrabbak és már viszonylag korán elmennek nyaralni gyerek nélkül is, de van a másik véglet is, aki egy percig sem meri másra bízni a picikéjét. Nekem az a hozzáállás tetszik, amit Vekerdy Tamás könyvében olvastam, hogy akkor hagyjuk csak ott a gyereket valakinél hosszabb időre, mikor már kimondja az én szót, ha már tudatosult benne, hogy ő egy különálló emberi lény. Ezután pedig fokozatosan lehet próbálgatni, hogy mennyit bír a baba.
Szóval…ha közeleg az ovi, néha érdemes gyakorolni, hogy milyen az, ha anyu-apu eltűnik pár órára, hogy kicsit ez a szituáció is ismerősebb legyen és tudja, hogy ha el is mentek, vissza fogtok menni érte.

5. Vigyük gyerekek közé

Játszótér, játszóház, barátok gyerekei… Kinek mi a szimpatikus. Érdemes párszor ilyesféle szociális szituációkba bevonni a gyerkőcöt, hogy kicsit ismerkedjen azzal a szituációval, mikor nem csak róla szól minden. Azoknak a piciknek könnyebb, ahol van nagy tesó. Ők többet gyakorolták már, hogy milyen helyzetben hogyan kell viselkedni.

Mit csináljunk és mit ne a beszoktatás alatt?

1. Az anyai szorongás oldása

Nem csak a kisgyerek él át szorongást az ovikezdéskor, hanem az anyuka is, sokszor jóval nagyobb mértékűt, mint maga a kisgyerek.
Szerintem ez a legnehezebb rész és egyben az egyik legnagyobb buktató is a beszoktatásnál. A kisgyerekek még sokkal érzékenyebbek a metakommunikációra, mint a felnőttek. Sokkal jobban megérzik, ha az anyukájuk ideges. Persze, ha azt látja a gyerkőc, hogy az anyukája szorong, mikor a bölcsibe viszi, nyilvánvalóan ő is szorongani fog és nem érti, hogy miért viszik őt olyan helyre, ahol még az ő anyukája is ennyire rosszul érzi magát.
Jó, ha az anyuka beszélget előre az óvó nénikkel, akik esetleg tudnak pár megnyugtató dolgot mondani, esetleg ha a férjének/barátnőinek/pszichológusának/anyukájának beszél a félelmeiről, illetve az elengedés nehézségeiről. Ez nem könnyű, hiszen az anyukának eddig a saját pici kisbabája volt a gyerkőc, akit ezentúl más fog gondozni, sőt mi több, máshoz is fog (jó esetben) szeretettel kötődni a gyerek, nem csak hozzá. Egyesek a szoptatás végezetével is átélnek hasonlót. Kevésbé van szükség rájuk, kevésbé érzik magukat fontosnak a gyerek életében.
Sok anyuka attól is szorong, hogy hogyan fog aludni/enni/viselkedni a gyereke a bölcsiben. A legtöbb óvó néni erre ugyanezt mondja: teljesen máshogyan viselkednek az oviban a gyerekek, mint otthon. És tényleg!
A kisfiam bölcsijében pár anyuka annyira hitetlenkedett, hogy az ő gyerekét le tudják ültetni az asztalhoz és ott eszik, egy helyben ülve, csendben, hogy a bölcsődevezető csinált az egyik ebédről egy felvételt. Különösebb erőfeszítés és rendszabályozás nélkül leültek a gyerekek és nagyon szépen, kultúráltan étkeztek. A legtöbb anyuka reakciója: “mintha nem is az én gyerekem lenne”.
Én a délutáni alvástól féltem. Az altatásról és a különféle módszereik hatásairól már nem is egy cikket, hanem egy egész könyvsorozatot meg tudnék tölteni, ugyanis az én kisfiam nagyon rossz alvó volt, pedig nálunk nyugodt otthon a légkör, nem stimuláltam túl, stb… Mindent elolvastam a témakörben és jó pár dolgot ki is próbáltam… Akármit csináltam, ő álmában is mozgott, pont úgy, mint gyerekkorunkban az öcsém. A mozgás persze megzavarta az alvásban, állandóan felébredt.
Azt hittem, hogy az én kis sajtkukac gyerekemet el sem fogják tudni altatni a bölcsiben és az első pár hét után megkérnek minket, hogy járjunk máshová. Soha nem felejtem el azt a napot, mikor reggel Marika néni azt mondta, hogy mivel olyan jól megy a beszoktatás, azt gondolták, hogy már ott is altatnák. Úgy ültem kint az ajtó előtt ebéd után, mint egy kispapa a szülőszoba előtt. Aztán kijött az óvónéni és azt mondta: “alszik”. Első alkalommal siker. Döbbenet volt számomra. Meg is néztem, mert nem akartam elhinni.
Azóta is csak egyszer-kétszer fordult elő, hogy nem aludt délután. Ez a dolog ugye azért is fontos volt nekem, mert hiszem és vallom, hogy az alvás nagyban hozzájárul a test és a lélek egészségéhez és nem akartam, hogy ebben hiány legyen.
Remélem ezekkel a történetekkel pár anyukát kicsit megnyugtattam most! 😉
Ha az anyuka nagyon ideges, akkor az apuka is csinálhatja akár a beszoktatást… Néha ez is segítség lehet a gyerkőcnek,ugyanis, ha azt látja, hogy az anyukája is sír, akkor elég nehezen fogja elfogadni, hogy a bölcsiben/oviban valami jó dolog fog vele történni.

2. Bízz az óvónénikben!

Sok rosszat lehet hallani az óvónénikről manapság, de azért nagyon sok kitűnő, imádnivalóan kedves is akad köztük! Ha valahová beadod a gyereked, akkor jól nézd meg az óvó néniket és ha kiválasztottad a megfelelő ovit, akkor vagy bízz meg az óvó nénikben nagyon, vagy ha nem tudsz és úgy érzed rosszul csinálják a dolgukat, akkor vedd ki onnan a gyereket, ha teheted… Az nagyon nem jó Neked sem, ha úgy hagyod ott minden nap a gyereket, hogy utána feszült vagy, hogy megint mi történik majd vele.
Sokan kényszerpályán vannak ilyen tekintetben, hiszen eléggé limitált, hogy hová veszik fel a gyerkőcöt, illetve vidéken nem is sok válogatási lehetőség akad. Ha valami nagyon szúrja a szemed, akkor ne habozz beszélni az óvó nénivel, de ne támadólag, hanem inkább érdeklődve. Hátha kiderül, hogy igenis van rá magyarázat, hogy mit miért csinál úgy ahogy…

3. Rohanás a reggeli elinduláskor

Sok helyen már ott elromlik a nap, hogy a reggel őrült rohanásban és így stresszben telik. Ha tudtok magatoknak megfelelő mennyiségű időt hagyni, hogy megreggelizzetek és/vagy elkészüljetek, akkor sokkal vidámabban tud indulni a nap, mint ha “apu ideges, mert olyan lassan készül el, hogy addigra este lesz”.

4. Hagyjunk időt a beszoktatásra

Ne időzítsük a munkakezdésünket ugyanarra a napra, amikor a gyerkőc az ovit kezdi!
Változó, hogy az ovik mennyi időt hagynak a beszoktatásra. Van ahol 2 hét, de előfordul olyan is, hogy egyáltalán nem támogatják, hogy a szülő ott legyen. Haladjunk a gyerekünk ütemében. Van aki 2 nap alatt beszokik, van akinél az első hét végén is még csak fél napot tudnak ott lenni. Legyünk türelmesek a gyerekkel. Ameddig csak kell, legyünk ott mi is az oviban, de lehetőleg nem őrangyalként, hanem valahol megbújva, ha szükség van ránk, akkor ott legyünk. De próbáljuk minél előbb elengedni a gyerkőc kezét. Menni fog neki! 😉

5. Ha sír…

Ne szidjuk meg! Ne példálózzunk más gyerekekkel, akik nem sírnak! Ne hazudjuk azt neki, hogy anyu csak mosdóba megy ki! Ne szégyenítsük meg! Ne ígérgessünk neki dolgokat, hogy abbahagyja a sírást! A sírásnak is megvan a maga funkciója, nevesítve, hogy segít megnyugodni…
A beszoktatás alatt az első pár napban persze még maradhat az anyuka reggel, mikor sír a gyerkőc. Szerintem ilyenkor is jó a fokozatosság.
Az óvó nénik nagyon sok ilyet láttak már, az első 1-2 nap alapján már tudnak támpontot adni, hogy mi az a pillanat, amikor az a legjobb ha már nincs ott a szülő, akkor sem, ha a gyerek reggel sír.
A beszoktatás után, vagy amikor már reggel nem maradsz ott:
A legtöbb óvó nénit, ha megkérdezitek, akkor azt fogja mondani, hogy általában a gyerekek előbb megnyugszanak, ha nem marad ott az anyuka vigasztalni őket. Persze 1-2 percig jó, ha megölelgetitek, megpuszilgatjátok, de utána a legjobb, ha átadjátok az óvó néninek. Megvárhatjátok az ajtó előtt hallgatózva, hogy mi fog történni. Az esetek legnagyobb többségében a gyerkőc nagyon hamar megnyugszik!
Én általában nem vagyok híve az ilyen “szigorú” módszereknek és általában én is legszívesebben ottmaradnék a kisfiammal azokon a reggeleken, amikor valamiért esetleg sír, hogy letörölgessem a könnyeit, de én is úgy látom, hogy az óvó néniknek igazuk van. Ha maradok, akkor nem hagyja abba a sírást, hanem még jobban “belehergeli” magát a dologba és még nehezebben nyugszik meg, amikor végül feladom, mert esetleg munkába kell sietnem. De mikor átadom az óvó nénijének, utána rekordsebességgel nyugszik meg, maximum 1-2 perccel azután, hogy kimentem a szobából.
Ez nagyon nehéz és nagyon sok apukát-anyukát láttam már a bölcsi előtt összetörve ücsörögni, próbáljátok meg nem magatokra venni. Kavaroghat az emberben az is, hogy mi van, ha árt a gyereknek ezzel az egésszel, de higgyétek el, ha ilyen gyorsan megnyugszik, akkor ott nem lehet probléma.
Ha nagyon nehezen veszi az anyuka az akadályt, akkor ebben az esetben is jobb, ha az apuka viszi a gyerkőcöt. A férfiak általában keményebbek és könnyebben adják át a gyereket az óvó néniknek és a gyerekek is valahogy mintha könnyebben viselnék az elválást. Az apukák intenzívebben tanítanak az élet keménységére.

6. Következetesség – ha nem akar menni, akkor is kell

Ha pár alkalommal nem akar menni, akkor se adjuk be a derekunkat. A beszoktatás közben semmiféleképpen ne iktassunk be szüneteket és később sem jó, ha néha engedjük neki, hogy otthon maradjon, néha pedig nem. (Persze kivétel a betegség vagy a családi nyaralások.) Ha azt a szabályt hoztuk, hogy a gyerek oviba jár, akkor ahhoz tartsuk is magunkat. Ha nem így teszünk, akkor a következő napon, amikor ugyanúgy kéri, hogy maradhasson otthon és mégsem szabad, már nem fogja érteni, hogy mi, mikor és miért történik. Ha ezt a határt kiszabtuk, akkor tartsuk magunkat hozzá.

7.Vigyük a kispárnáját, kis állatkáját, szőranyáját

Ha van kedvenc dolga a gyerkőcnek, akkor azt mindenképpen vigyétek el az oviba is. Főleg, ha alváshoz van különleges kis takarója, rongyija, bármi… Ez sokat fog segíteni neki. Játékot nem mindig vihetnek be magukkal, mi a kis szekrénykébe szoktuk leparkolni az aznapi kedvenc autó

8. Cumi és szoptatás

Ha még szopizik, akkor lehetőleg ne az ovi vagy a bölcsi első pár hetében válasszuk el a cicitől. Ha van cumija, akkor ne ilyenkor vegyük el tőle. Elég nagy trauma neki az elválás a szülőtől, nem jó, ha ilyenkor másik, számára biztonságot (is) jelentő dolgot is elveszünk tőle. Ráér, mikor már kellően hozzászokott az új helyzethez.

9. Ha az első pár hétben…

…reggelente sír, hisztizik, agresszív…az teljesen normális reakciónak számít. Ha úgy gondoljuk, hogy túl sokáig elhúzódik ez az időszak, akkor beszéljünk az óvó nénivel, óvodapedagógussal vagy akár az óvodapszichológussal.

10. Ha visszatér a sírós időszak…

…akkor mindenképpen beszéljünk az óvó nénivel, hogy van-e valamilyen konfliktus vagy változás. Az én kisfiam például akkor nem akart bölcsibe menni, mikor a kedvenc óvó nénije elment. Az az időszak egy újabb beszoktatással felért…

Remélem találtok hasznosat a tanácsok között! Kívánok minél zökkenőmentesebb beszoktatást és örömteli bölcsődés és óvodás éveket!!!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.