Hogyan őrizzük meg gyermekeink önbizalmát?

onbizalom

Rengeteg pszichológus szerint ahhoz, hogy a kisgyerekünkből boldog és sikeres felnőttet neveljünk, nem az a legfontosabb, hogy minél több lexikális tudást tömjünk a fejébe, hanem fontosabb, hogy milyen személyiségjegyekkel tudjuk felruházni őket. Az nem is vitatott, hogy ezek közül az egyik legfontosabb a megfelelő önbecsülés és önbizalom megőrzése/fejlesztése, amihez van egy nagyon jó eszköz: az önállóságra nevelés.




Pikler Emmi, a világszinten is híres Pikler módszer megalkotójának az egyik alapvetése az volt, hogy tégy minél kevesebbet. Maria Montessori azt vallotta, hogy a szülő/nevelő egyik legfontosabb feladata az, hogy a gyermekének megfelelő környezetet biztosítson a fejlődéséhez. Hogyan is néz ki ez a gyakorlatban?

gyerek-önbizalom

Babák

Vannak nyűgösebbek és vannak nyugodtabbak… Van, aki több törődést, testkontaktust igényel, van akinek kevesebbre van szüksége. Az a lényeg, hogy hagyjunk elég teret ahhoz, hogy a baba tudjon szabadon mozogni. Ez azt jelenti, hogy amikor a baba egyedül is jól érzi magát, akkor nem kell feltétlenül leülnünk mellé és szórakoztatni. Akkor tudja leghatékonyabban megismerni a testét, megtanulni az új mozgásokat, ha fekhet és közben próbálgathatja, hogy hogyan mozog a keze, lába, törzse. A mozgás nagyon fontos a babák agyának fejlődésében is, hagyjuk hogy tudjanak szabadon mozogni!
De itt is igaz az a szabály, hogy akkor teszünk a legjobbat, ha figyeljük a babát, mivel így tudjuk legjobban értelmezni a jelzéseit. A babáknak szükségük van dédelgetésre, testkontaktusra is az anyukájukkal, így nem arról van szó, hogy egész nap hagyni kell, hogy feküdjön, de legyen ideje felfedezni a saját testét is.




Nagyobb gyerekek

Minden eszközt, aminek a közelébe szeretnénk engedni őket, lehetőség szerint tegyünk fizikailag is elérhetővé számukra. Én például azt csinálom, hogy az alsó polcaink a kisfiam dolgainak vannak fenntartva. Így egyedül tudja kiválasztani, hogy mivel szeretne játszani. (Így az önálló választás lehetőségét is megkapja és tudja gyakorolni, hogy hogyan lehet dönteni és priorizálni.) Ezen kívül van neki egy saját kis asztala, ahol a kreatív eszközeit tartjuk. Ott mindig talál papírt, ceruzát, gyurmát és akkor kezd el ezekkel játszani, amikor csak szeretne.

A megfelelő környezet biztosításához hozzátartozik az is, hogy mi megfelelően viszonyulunk hozzájuk. Amit már egyedül is meg tud csinálni, vagy azt gondolja, hogy meg tudja csinálni, hagyjuk neki, hogy ő csinálja. Ha nem megy, akkor segítsünk neki, de lehetőség szerint a legkevesebbet, hogy ő maga tudja befejezni a műveletet. Például, ha ő akarja lecsavarni az üveg kupakját és nem megy neki, akkor lazítsuk meg neki, de engedjük, hogy végül ő csavarja le. Vagy ha ő akarja felhúzni a nadrágját és elakad, akkor igazítsuk meg neki annyira, hogy tudja folytatni.




Miért jó ez?
1. Kompetensnek érzik magukat, hiszen érzik, hogy mi is megbízunk bennük. Ha az én kezemből a főnököm folyton kivenne mindent, hogy megcsinálja helyettem, valószínűleg nem érezném annyira komfortosnak magam. De ha rámbíznak egy nehéz, de még éppen megoldható feladatot, akkor érzem a bizalmat és nem keltenek kételyt bennem a saját képességeimet illetően.
2. Alkalmuk lesz a gyakorlásra és ez szuper, mert így tudnak fejlődni a legjobban. “A lángész egy százalék ihlet és 99 százalék verejték.” Thomas A. Edison
3. Megtanulják, hogy nem baj, ha hibáznak. Ez nagyon fontos a személyiségfejlődésük szempontjából, hiszen nagyon sok ember boldogtalanságát éppen az okozza, hogy – a hibázástól való félelmükben – nem mernek új dolgokba belekezdeni.
4. Több dolgot próbálnak majd ki egyedül is, hiszen tudják, hogy nincsenek mindenben az anyukájukra/apukájukra/nagymamájukra szorulva.

Thomas A. Edison híres mondása, hogy nem bukott el, csak talált 10 000 utat, ami nem járható. Így tudnak a gyermekeink is felfedezni! Biztosítsuk nekik a lehetőséget erre!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.