Hogyan dicsérj jól?

hogyan kell jól dicsérni

A második világháború után Amerikában egy új gyereknevelési trend ütötte fel a fejét: dicsérd minél többet a gyerekedet, hogy nagyobb legyen az önbecsülése és magabiztosabbá váljon. Azóta a pszichológusok kiderítették, hogy az állandó és sokszor ok nélküli dicséret sajnos éppen az ellenkező eredményt hozta: sikerült egy soha nem látott mértékben depressziós és öngyilkosságra hajlamos generációt kinevelni.

De akkor hogyan és mennyit is kellene dicsérnünk?




Mennyit dicsérjünk?

Magyarországon is jellemző manapság, hogy a szülők túldicsérik a gyerekeket. Azt gondolják, hogy egy jó nagy adag dicsérettel jó erős önbizalmat, önbecsülést építenek, de ezzel sajnos ők is csak az ellenkezőjét érik el. Erre is, mint sok másra is, igaz, hogy egyik extremitás felé sem szabad elmennünk.

Sem túl sokat, sem túl keveset…

A túl sok…

A túl sok dicséret visszaüthet például úgy is, hogy a gyerekek nem mernek belekezdeni új dolgokba, mert nem biztosak benne, hogy ugyanazt az “übercsúcsszuper” szintet tudják-e majd hozni, mint amit eddig elértek.

“Mi van, ha az új feladatban rosszul teljesítek?”

Illetve a másik lehetőség, hogy belekezdenek ugyan dolgokba, de hihetetlen teljesítménykényszerrel teszik ezt meg. A jó, már nem jó. A kimagaslóra kell lőni mindig. Aztán, ha a legközelebb az iskolában nem ők lesznek mégsem a legjobbak valamiben, akkor szégyent éreznek, amiért nem tudták azt a szintet, aminek apu vagy az anyu annyira örült.
Ezen kívül nagyon rossz érzés, amikor a gyerek mindig ugyanolyan jónak szeretne mutatkozni és attól fél, hogy mikor jönnek rá a szülei, hogy ő mégsem olyan jó…




A túl sok dicséret további hátulütője, hogy egy idő után üres litániává válik a gyerek fülében. A szülők, nagyszülők nagyon szeretik ismételgetni a “Jaj, de okos! Jaj, de ügyes! Jaj, de szép!” mondatokat. Ha túl sokszor hallja a gyerek, akkor egy idő után már semmit sem fog jelenteni a számára.

A túl kevés…

A túl kevés dicséret ugyanígy káros lehet. A gyerek nem érzi elég jónak magát, úgy érezheti, hogy nem érdekli a szüleit, amit csinál. Hiába csinálja a dolgait a tőle telhető legjobban, semmilyen visszajelzést nem kap. Áhítoznak a szép szóra, dícséretre és egyre demotiváltabbá teszi őket idővel, hogy semmit sem kapnak. (Felnőtteknél is ugyanígy működik egyébként…)

Fő a természetesség!

A dicséretnek önmagától, természetesen kell jönnie. Nem szabad erőltetni, mert a gyerekek megérzik, ha nem természetesen viselkedünk. Akkor dicsérd, amikor tényleg komolyan gondolod, amikor magadtól is eszedbe jutna. Amikor a gyerek olyat vitt véghez, ami tényleg tetszik nekünk. Amikor van indoka annak, hogy dicsérjünk.
Például egy három éves gyereknek nem kell ujjonganunk minden egyes falat után, amit a szájába tudott tenni ebédkor, de akkor igen, mikor nagy erőfeszítéssel megcsinál egy kirakót, ami addig nem ment!

Mit mondjunk neki? Hogyan dicsérjünk?

Nagyon fontos az őszinteség. Tehát, amikor kitör belőlünk, hogy mennyire szuper a gyerek, az soha nem lehet rossz, akármilyen formában is mondjuk.
Viszont van pár dolog, amire jó, ha odafigyelünk. Sajnos gyerekkorunkból mi is hordozunk rossz beidegződéseket a dicsérettel kapcsolatban, van pár dolog, amire jó, ha megpróbáljuk rászoktatni magunkat.

Ha nem tudjuk ezeket követni mindig, attól még ne váljunk görcsössé. A legfontosabb, hogy természetes és laza szülők tudjunk maradni!




Ne címkézd a gyereket! Fókuszálj az erőfeszítésekre!

Ne azt mondd neki, hogy “Hú de ügyes, okos vagy!” vagy, hogy “Te vagy a világon a legjobb focista!”!
Sokkal többet ér, ha azt dicséred meg, hogy mennyire keményen dolgozott. Mindig az erőfeszítés az, ami a fontosabb. A tehetség sincs meg szorgalom nélkül. Ha már úgyis ő a legjobb focista, akkor ezen túl miért lenne érdemes dolgoznia? Miért venné a fáradtságot, hogy gyakoroljon még.
Márpedig gyakorlás és munka nélkül hiába nagyon okos, kevesebbet fog elérni, mint aki hajlandó újra és újra próbálkozni.
Azokat is szabad dicsérni, akik nem lettek elsők a versenyen, esetleg utolsók lettek, de nagy erőfeszítéseket tettek. Mindig az a fontos, hogy mennyit dolgozott a céljai eléréséért.

Az én elképzelésem egyébként az, hogy a tehetséges gyerekek egy része amiatt nem tud kibontakozni a kis területén, mert bár őket sokat dicsérik, de rosszul. Elvesztik a motivációt, nem tesznek több erőfeszítést és így szabad utat engednek a bár tehetségtelen, de szorgalmasabb gyerekeknek. Legyártunk sok meg nem értett zsenit.

Óvatosan a jutalmazással!

Ha csokit adsz neki azért, mert elolvasott 10 oldalt egy regényből (amit lehet, hogy egyébként is élvezett volna), akkor legközelebb már elvárja a jutalmat és enélkül – a saját örömére – már nem is kezd bele. A jutalmazással ugyanis azt az üzenetet közvetítjük, hogy az, amit csinálni kell, az egy annyira rossz dolog, hogy csak jutalomért cserébe érdemes csinálni.
Ezzel kapcsolatban végeztek egy állatkísérletet. Megtanítottak egy majmot festeni. A majomhölgy nagyon-nagyon élvezte a dolgot, tényleg mint egy művész, a saját örömére festegetett. Egy idő után banánt kapott minden újabb festményéért. Kitaláljátok mi lett vele? Egyre kevésbé csinálta szívesen, a vonalai elsilányultak… A jutalommal kiölték belőle a csak az élvezetért művészkedés örömét.
Ugyanez a kötelező olvasmányok esete. A kötelező olvasmányoknál a jutalom a jó jegy, amit kap az olvasónaplóért, dolgozatért vagy feleletért. Ugye veletek is előfordult, hogy újraolvastatok régi kötelező olvasmányokat és nem értettétek, hogy régen miért volt akkora kínszenvedés elolvasni? Hát ezért… 🙂

Mindig légy őszinte!

A gyerekek hihetetlen antennákkal rendelkeznek és megérzik, ha nem vagy őszinte velük. Ha dicsérsz valamit, ami neked igazából nem is tetszik, akkor a gyerek érezni fogja, hogy nem ez az őszinte véleményed és elképzelhető hogy bizalmát veszti a jövőbeni dicséreteiddel kapcsolatban is.

Dicsérj pontosan!

Ahelyett, hogy azt mondod neki, hogy “Nagyon jó focista vagy!” mondhatod például azt, hogy “Annyira pontos passzokat adtál!” vagy “Hú, azt a nagy rúgást is milyen ügyesen kivédted!”. Így tisztábban látja majd ő is a saját képességeit.

“Hogyan dicsérj jól?” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. Igazat adok a fent leírtaknak. Csak egyet szeretnék hozzátenni: mindig azt kell dicsérni, amit a gyerek tett! (Nem a gyereket!) Úgy, ahogy az utolsó írásban tanácsolják. Pl. De alaposan megmostad a kezed!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.