Tanítsd meg, hogy szabad, sőt kell hibázni!

hibazni

“Nem buktam el, csak találtam 10 000 utat, ami nem járható.”
-Thomas A. Edison

A sikeres emberek nem attól lesznek sikeresek, hogy soha nem hibáznak. Még a híres felfedezők, tudósok, innovátorok is azt állítják, hogy csak rengeteg tévút után jutottak el a céljaikhoz. A titok abban rejlik, hogy amikor mások már feladták volna, akkor ők még mindig kitartottak, továbbmentek és minden egyes kudarcból tanultak valami újat. Ha mást nem, akkor azt, hogy hogyan nem lehet csinálni.




Ezek szerint a siker egyik alapfeltétele, hogy nem adjuk fel akkor sem, ha éppen nem sikerült valami. (Ezt jó pár felnőttnek is érdemes lenne megfontolni….) Ezen kívül az optimisták egyik fő ismérve is az, hogy nem úgy szemlélik az elromlott helyzeteket, mintha örökre elromlottak volna és persze nem gondolják azt, hogy minden miattuk rossz.

Hogyan lehetne a gyerekeknek a kudarcok helyes kezelését megtanítani?

1. Hagyd hibázni!

Hagyd, hogy egyedül csináljon olyan dolgokat, amiket esetleg szerinted még nem tud.

“Soha ne segíts egy gyereknek olyan dologban, amiről úgy gondolja, hogy egyedül is meg tudja oldani.”
-Maria Montessori

Az önálló próbálkozásokkal olyan tapasztalatokra tesz szert, amit nem tudsz megmutatni neki, nem tudod elmagyarázni.
A tapasztalás tanító erejével nem tud semmi versenyezni.
Ha elveszed tőle a nadrágját, pedig ő egyedül szerette volna felvenni, azzal azt közvetíted neki, hogy hibázni, sokáig bajlódni valamivel nem OK, miközben ez a siker kulcsa.
Ha nem engeded, hogy ő próbálkozzon, akkor azt tanítod neki, hogy mindenben hagyatkozzon másra, ő úgysem elég jó hozzá. Akaratodon kívül rombolod az önbizalmát.

2. Bíztasd a próbálkozásra!

Ha azt gondolja nem megy valami, akkor bíztasd kicsit.
Mondd el neki, hogy szerinted ő is meg tudja csinálni.
Nagyon jó, ha azt raktározza el, hogy anyu bízik benne.
Nem kell ezt sem a végletekig csinálni. Ha például megkér, hogy segíts neki, akkor nyugodtan segíthetsz kicsit. Kicsit!




3. Ha nem megy, segíts kicsit! (De csak kicsit!)

Ha nagyon nem megy valami, esetleg a gyerek a segítségedet kéri, akkor segíts egy ici-picit. Éppen annyit, amennyi szerinted szükséges.
Ezután hagyd, hogy egyedül fejezze be. Így a sikerélményt sem veszed el tőle, plusz sokkal többet gyakorol, mintha megcsináltad volna helyette az adott feladatot.
Sokkal jobban fejlődik majd, gyorsabban tanul.




4. Ha mégis bekövetkezik a kudarc…

…akkor mondd el neki, hogy valószínűleg legközelebb sikerülni fog, de ha nem akkor, akkor majd azután.
Mondhatsz például ilyeneket:
“Holnapra már ügyesebb lesz a kezed, lehet hogy akkor már jobban megy majd.”
Vagy hogy:
“Amit ma megtanultál, az éjszaka leülepszik és holnapra már ügyesebb leszel és folytathatjuk a próbálkozást.”
Vagy mesélhetsz neki a tudósokról, akik sokáig próbálkoznak egy-egy dologgal, mire sikerül megfejteniük a titkát…
Jól esik nekik tudni, hogy nem azért nem tudnak elsőre megcsinálni valamit, mert ők ennyire bénák és soha nem is lesz jobb, hanem hogy ebben a dologban mindenféleképpen fejlődni fognak és te hiszel benne, hogy meg tudják csinálni.
Legyél vele együttérző, de ne katasztrofizáld a helyzetet, ahogy tényleg nem is az…

“Tanítsd meg, hogy szabad, sőt kell hibázni!” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Ez mind olyan egyszerűnek és kézenfekvőnek tűnik elméletben! Nekem az a problémám, hogy a 3,5 éves lányom nagyon hamar feladja, míg a 1,5 éves picim sokáig el tud bíbelődni valamivel. A nagy rögtön kiált, hogy segítsek és ha nem sikerül elsőre, másodikra valami, akkor nagyon dühbe tud gurulni. Végtelen türelem kell hozzá úgy érzem és tanácstalan vagyok hogyan neveljem kitartóbbá.

    1. Ha kéri, hogy segíts, akkor próbálj meg úgy segíteni, hogy csak picit segíts és a végső megoldás és a sikerémény az övé legyen, vagy ha ez még nem megy, akkor csináljátok együtt és próbálj fokozatosan, kis lépésekben haladni. Az a lényeg, hogy az tudatosuljon benne, hogy igenis ő is képes megcsinálni dolgokat és hogy ha nem megy, akkor megéri többször próbálkozni. Amikor neked nem sikerül valami, akkor megmutathatod neki, hogy “most nem volt jó, de megpróbálom újra”. Buzdíthatod erre a családtagokat is. Persze mindezt úgy, hogy nem magadhoz hasonlítgatod, hanem csak a jó példát bemutatod. Óriási türelem kell a részedről, tudom.
      Egyébként az én kisfiamnak is vannak olyan időszakai, amikor kissé önállótlan, pedig alapvetően ő nagyon szeret egyedül véghezvinni dolgokat, aztán egyszercsak visszavált. A kisfiad kezdettől ilyen volt? Esetleg van valaki (családban, oviban, barátok között), akitől láthat hasonló hozzáállást? Ez is fontos még a picikéknél…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.