Mit mondj ahelyett, hogy “te vagy a legokosabb a világon”?

A túlzott és túlzó dicséret is sülhet el visszafelé. A gyerekek könnyen teljesítmény-kényszeressé válhatnak vagy elveszíthetik eredeti lelkesedésüket. Mit mondjunk nekik, hogy elkerüljük ezt?
“Mit mondj ahelyett, hogy “te vagy a legokosabb a világon”?” bővebben

Határtalan szabadság a határok között, avagy hogyan segítsünk a gyereknek fegyelmezettebbnek lenni?

Eljön minden szülő életében a pillanat, amikor a gyerek nem egészen azt szeretné csinálni, amit a felnőtt szeretne. Ha máskor nem, akkor – egészséges esetben – a dackorszakban mindenképpen.

Nagyon sok féle módszert lehet látni az utcákon, boltokban, ki hogyan próbálkozik rábírni a rendetlenkedőt, hogy úgy viselkedjen, ahogy “kell”. Van, aki fenyegetőzik, van aki kiabál, van aki próbálja megbeszélni a gyerekkel a dolgot, van aki beadja a derekát. “Határtalan szabadság a határok között, avagy hogyan segítsünk a gyereknek fegyelmezettebbnek lenni?” bővebben

Az egyik legfontosabb megőrizendő gyermektulajdonság: a kitartás

Ahhoz, hogy valamiben sikeres lehessen az ember fia/lánya, legtöbbször bizony végig kell szenvednie magát rengeteg buktatón, hibán, előre nem látott akadályon. “Az egyik legfontosabb megőrizendő gyermektulajdonság: a kitartás” bővebben

Hogyan nevelj optimista gyereket?

Martin Seligman, a pozitív pszichológia atyja nagyon sokat foglalkozott azzal, hogy hogyan fordulhat elő, hogy a jelenkori társadalom soha nem látott mértékben depressziós. Miért van, hogy olyan sokan sokkal rosszabbul érzik magukat a bőrükben, mint mondjuk a nagyszüleink, dédszüleink, akik pedig esetleg még világháborúkat is át kellett hogy éljenek?




Aki arra gondol, hogy régebben is valószínűleg ugyanannyi depressziós ember létezett, csak nem depressziónak hívták a betegséget, az téved. A kutatásokat ugyanis nem úgy végezték, hogy azt kérdezték volna az öreg néniktől, hogy voltak-e depressziósak, hanem például olyanokat, hogy fordult-e elő életében, hogy rendszeresen sírt volna megmagyarázhatatlan okok miatt. Nagyon szignifikáns eltérések mutatkoztak, ráadásul egyre fiatalabbakat is érint. valóban kezd népbetegséggé válni a depresszió és ijesztő méreteket kezd ölteni a gyerekek körében is.

A fent említett Mr. Seligman elhatározta, hogy megtalálja az ellenszert és kifejlesztett egy módszert, amivel nagyon sok gyereknek segített HOSSZÚTÁVON elkerülni, illetve csökkenteni a depressziót, optimistábbá válni.

De először tisztázzuk a definíciót. Az optimizmus alatt nem azt a “hurrá optimizmus”-féle, rózsaszín ködöt értjük, amikor mindig jobb dolgokra számítunk, mint ami valószínűleg történni fog. Aki nem reálisan méri fel a cselekedetei vagy egyes szituációk lehetséges jövőbeni kimeneteleit, az sem fog jobban járni, mint aki mindig feltétlenül a közelgő Armageddont vizionálja maga előtt, ugyanis az ilyen embereknél megvan a veszély arra, hogy felkészületlenebbek, így ez fogja lehúzni a teljesítményüket.
Leginkább arról a fajta optimizmusról van itt szó, amikor reálisan látjuk a helyzeteket, nem katasztrofizálunk, nem gondoljuk úgy, hogy a rossz egészen biztosan, megváltoztathatatlanul örökre rossz marad és legfőbbképpen nem úgy gondoljuk, hogy minden azért romlik el, mert mi magunk nem vagyunk jók semmire. Az a féle hozzáállás, hogy ha valami negatív dolog történik, akkor belátjuk, hogy “igen, ez most nem jó”, de úgy gondoljuk, hogy képesek vagyunk kiutat, megoldást találni. Ha hibázunk, akkor nem temetjük az ügyet azonnal, hanem újra próbálkozunk. Valóban egy olyan dolog, ami ahhoz, hogy valaki sikeres és boldog tudjon lenni, elengedhetetlen.




Mitől lesznek pesszimisták a gyerekek?

A gyerekek alapvetően optimistának születnek. Például, ha lenne olyan csecsemő, aki kezdettől fogva pesszimista, akkor lennének, akik nem tanulnának meg járni, hiszen a kezdeti próbálkozások után feladnák az egészet. De akkor hol romlik el? A pszichológusok szerint több oka is lehet, nevesítve: szülők pesszimizmusa, nem megfelelő dicséret, nem megfelelő kritika, a nevelők/tanárok rossz hozzáállása, illetve kis mértékben talán még a genetika is befolyásolja.

Dr Seligman azt találta, hogy az a generáció lett leginkább pesszimista Amerikában, akiket az önértékelésük növelése érdekében állandóan dicséretekkel halmoztak el. A “túldicsérés”, a nem őszinte dicséret, illetve az indokolatlan dicséret nem hogy erősítette volna a gyerekek önbizalmát, hanem rombolta is.
Ez azért fordulhatott elő, mert a gyerekek egy idő után vagy a motivációjukat veszítik el a túl sok dicsérettől vagy akár teljesítménykényszeressé válhatnak, hogy mindig ugyanazt a szintet tudják hozni.




Mit tehetünk, hogy optimistábbak legyenek a gyermekeink?

1. Példamutatás

Rettenetesen nehéz egy pesszimista beállítottságú szülőnek optimistába váltani, de mégis ez az egyik legfontosabb dolog. A kisgyerekek a szüleiket utánozva tanulják meg a legtöbb dolgot, azt is, hogy a problémáikat hogyan kezeljék. Ha azt látják maguk körül, hogy az anyukájuk összeomlik egy-egy probléma felmerülésekor, akkor ők is ugyanígy fogják kezelni a hasonló szituációkat.
Gondolom sokatok észreveszi néha még saját magán is, hogy önkéntelenül is ugyanúgy csinál dolgokat, mint ahogy a szüleitől látta. Én sokszor mondok olyanokat, amik bevillannak, hogy anyukám ugyanezeket mondogatta gyerekkoromban. Olyanok ezek a dolgok, mint a számítógépes programok, annyi különbséggel, hogy a gyermekkor korai szakaszában tapasztalt dolgokat még nehezebb kitörölni, mint azokat a tapasztalatokat, amiket később szereztünk.
Anyukák, apukák! A lenti pontok nektek is szólnak. A pszichológusok szerint az optimizmus felnőttkorban is tanulható. Jót tesznek magatoknak és a gyermeketeknek is, ha egy kicsit pozitívabban álltok a problémáitokhoz.

2. Meg kell tanítanunk nekik, hogy hogyan értelmezzék a maguk körül tapasztalt rossz dolgokat!

Ha egy probléma felmerül és rosszul érzik magukat, akkor a következő dolgokat érdemes átbeszélni velük:

a. Önhibáztatás
Az nem probléma, ha felvállalja a gyerkőc a tetteiért a felelősséget, sőt… De az már probléma, ha úgy gondolkozik például egy matek egyesről, hogy azért kapta, mert buta vagy mert ő alapvetően rossz matekból és ez nem is fog megváltozni. Ha a saját tulajdonságairól gondolkozik negatívan, ha azt gondolja, hogy minden azért van, mert ő buta/csúnya/rossz stb.. az depresszióhoz is vezethet.
Meg kell neki tanítani, hogy saját magát mindig tudja fejleszteni. A matek dolgozatra legközelebb fel tud készülni jobban, a sport és az egészséges életmód segíthet abban, ha csúnyának érzi magát..
Mindenféleképpen tudatni kell velük, hogy nem azért történnek rossz dolgok, mert velük probléma van. Maximum olyan fordulhat elő, hogy valamit rosszul csináltak, de ezen pedig a jövőben lehet változtatni.

b. Örök érvényű/megváltoztathatatlan rossz
Amennyiben úgy gondolkozik a gyerkőc egy problémáról, hogy soha nem fog tudni változtatni rajta, akkor elveszíti a motivációt, hogy próbálkozzon. Meg kell tanítani neki, hogy kitartással igenis nagyon sok minden megváltoztatható. Ha nem érti a matekot, akkor kaphat szülői segítséget és elmagyarázhatják neki más szemszögből, más eszközökkel, mint ahogy az iskolában tették. Ha nem megy a kosárra dobás, akkor gyakorolni kell és menni fog. Ha nem fut elég gyorsan, akkor többet kell edzeni. Meg kell neki tanítani neki, hogy azokon a dolgokon, amik nem tetszenek neki az életében, mindig keresni kell a pontokat, ahol változtatni tud. Ha ezt nem teszi meg, akkor egész biztosan rossz marad minden, de ha próbálkozik – bár nem biztos, hogy első vagy második alkalommal – akkor lehetőséget teremt magának a változásra.

c. Általánosítás
A pesszimisták hajlamosak arra, hogy ha rossz dolog történik velük, akkor azonnal úgy érezzék, hogy az életük minden területe igazságtalanul borzasztó. Nem veszik észre, hogy mennyi szép dolog veszi őket körül, mert csak arra koncentrálnak, hogy már megint elrontották ezt a bizonyos matek dolgozatot. Emellett fel sem tűnik nekik, hogy rajzból pedig sorban hozzák az ötösöket. Fel kell hívni a gyerekek figyelmét a többi szép dologra, hogy nem dől össze a világ, ha egyest hoznak valamiből vagy az sem baj, ha nem sikerül valami elsőre. Ha képesek lesznek a pozitív dolgokat is észrevenni, akkor már mindjárt nem tűnik olyan nehéznek minden és talán a problémamegoldás is könnyebben megy majd.

3. Meg kell tanítanunk nekik, hogy szabad hibázni!

Ha a gyerkőc egy idő után nem mer hibázni, akkor nem fog új dolgokba belekezdeni, illetve nem fog többször megpróbálni olyat, ami már egyszer nem sikerült. Ez pedig szinte ellehetetleníti azt, hogy meg tudjon tanulni új dolgokat, hogy sikeres legyen valamiben igazán. El lehet neki mesélni, hogy még a nagy tudósok is rettenetesen sok hibázás után jutottak el a felfedezéseikhez.

Nem buktam el, csak találtam tízezer utat, ami nem járható.
-Thomas A. Edison

Erről ide kattintva olvashatsz bővebben!

4. Dicséret

– Nem szabad sem túldicsérni a gyerkőcöt, sem túl kevésszer adni neki pozitív visszajelzést. Ezen kívül mindig inkább az erőfeszítéseket dicsérjük, mint a gyerek tulajdonságait. Tehát, nem azt mondjuk, hogy “de ügyes vagy”, hanem azt, hogy “nagyon ügyesen szedtél most magadnak a levesből”. Vagy nem azt mondjuk, hogy “Petikém, te milyen jó vagy matekból” hanem azt, hogy “láttam, hogy mennyire keményen készültél a matek dolgozatra. Nagyon örülök, hogy ötöst kaptál. Megérdemelted.”
Ha túl sokat dicsérjük a gyereket, vagy nem az eredményeit, hanem a személyiségvonásait emeljük ki, akkor teljesítménykényszeressé vagy motiválatlanná változhat. Egyrészt a túl sokszor szajkózott dicséret egy idő után már nem fog jelenteni semmit, elértéktelenedik. Másoknál úgy csapódik le, hogy fel van adva a lecke, most aztán bizonyítaniuk kell legközelebb, hogy ők valóban jók, hogy nehogy csalódást okozzanak annak, aki azt a szép dicséretet mondta.
Ezen kívül figyeljünk oda, hogy valóban olyan dolgokat dicsérjünk, amik miatt megérdemlik. Olyan dolgok miatt, ami valóban nem könnyűnek számít már neki és erőfeszítéseket kellett tennie, hogy elvégezze. Ha a játszótéren felmászik valahová, ahová eddig nem ment, akkor például el lehet neki mondani, hogy mennyire ügyesen csinálta, hiszen ez egy valóban nehéz feladatnak tűnt.
A dicséretekről ide kattintva olvashattok még.

5. Kritika

A kritikával szinte ugyanaz a helyzet, mint a dicsérettel. Nem arról mondunk kritikát, amilyen a gyerek, hanem, amit csinált. Például azt semmilyen körülmények között nem mondjuk neki, hogy hülye vagy rossz. Inkább azt mondjuk, hogy többet kellett volna készülnie, most ezt nem jól csinálta, vagy hogy amit most csinált az neked nem tetszett és szeretnéd, ha legközelebb máshogyan lenne. Az a jó, ha a kritikában benne van az is, hogy a jövőben szerintetek tud azon a dolgon változtatni, amit most rosszul csinált.
kritikából sem jó a túl sok, illetve az sem, hogy nem szólunk rá a gyerekre soha semmiért. Meg kell találni az aranyközéputat.

Tudom, hogy mindez elég sok egyszerre és ha valaki nem így élt, akkor nehéz ezeken változtatni, de nagyon ajánlom ezeket a dolgokat, nem csak gyerekeknek, felnőtteknek is. Nagyon sok búbánat okozójáról derül ki, hogy tudunk változtatni rajta majd (vagy legalábbis biztosan lesz lehetőség, hogy megpróbáljuk) és ha ezt sikerül elfogadnunk, akkor máris pozitívabb életet tudunk majd élni. 🙂

Ha tetszett ez a cikk, olvasd el ezeket is:

hibazni

Optimista gyerek

hogyan kell jól dicsérni

De nehéz az iskolatáska – avagy küldjem-e már iskolába?

Magyarországon törvényi kötelezettség, hogy azoknak a gyerekeknek, akik augusztus 31-ig betöltik a 6. életévüket és iskolaérettnek nyilvánítják, kötelező jelleggel be kell ülniük az iskolapadba. Kezdődik a nagybetűs élet.
Azt is lehet kérni, hogy mehessen az a picike is, aki augusztus 31 és december 31 között tölti be a 6-ot, ha megfelelt az iskolaérettségi vizsgálatokon. Így extrém esetben egy osztályba kerülhet egy 5 és fél éves és egy 7 éves kisgyerek is. “De nehéz az iskolatáska – avagy küldjem-e már iskolába?” bővebben

A szóbeli bántalmazás ugyanannyira ártalmas, mint a fizikai?

A fizikai bántalmazás, a verés, a szexuális erőszak hosszú távú lelki következményeivel manapság többé-kevésbé mindenki tisztában van. De vajon azt is tudják az emberek, hogy a szavakkal bántás, a szóbeli bántalmazás mekkora sebeket ejt a piciken? “A szóbeli bántalmazás ugyanannyira ártalmas, mint a fizikai?” bővebben

Hogyan dicsérj jól?

A második világháború után Amerikában egy új gyereknevelési trend ütötte fel a fejét: dicsérd minél többet a gyerekedet, hogy nagyobb legyen az önbecsülése és magabiztosabbá váljon. Azóta a pszichológusok kiderítették, hogy az állandó és sokszor ok nélküli dicséret sajnos éppen az ellenkező eredményt hozta: sikerült egy soha nem látott mértékben depressziós és öngyilkosságra hajlamos generációt kinevelni.

De akkor hogyan és mennyit is kellene dicsérnünk? “Hogyan dicsérj jól?” bővebben

Hogyan segíts feldolgozni kisgyerekednek a csalódásokat?

Nagyon rossz látni, mikor a gyermekünket csalódás éri. Mi anyukák, mindig azt szeretnénk, hogy boldog legyen, mindig minden sikerüljön neki, senki ne bántsa, soha ne fájjon neki semmi… De a világ nem ilyen.

Főleg a picik kezelik nehezen, ha valami nem úgy van, ahogy ők akarják, ha nem kaphatják meg azonnal, amit szeretnének.

A jó hír az, hogy lehet segíteni nekik, hogy megtanulják, hogyan tudják minél előbb és minél könnyebben túltenni magukat a csalódásokon. Ez a tudás nagyon fontos, hiszen felnőttként is tudnunk kell, hogy hogyan tegyük túl magunkat a minket ért katasztrófákon. “Hogyan segíts feldolgozni kisgyerekednek a csalódásokat?” bővebben

A szabad játék igenis nagyon fontos!

A kisgyereknek a legfontosabb tevékenység a szabad játék.
Mindennap kellene mesélni neki, hogy ne a tévéből tanulja a beszédet.
Emellett napi 4-5 óra futkározásra, üvöltözésre lenne szüksége, még akkor is, mikor iskolába kerül.
Egy göttingeni felmérés szerint a gyerekeink katasztrófálisan keveset mozognak, nem másznak fára, nem billegnek palló, nem ugrálnak patak felett, ezért bizonyos agyi pályák sorvadtan alakulnak ki.
Rengeteg a beszédhibás, mert a beszéd is a mozgásból fejlődik ki.
Azt a kérdést kell feltenni, hogy vajon a gyerekeink olyan körülmények között élnek-e, ami az életkorukhoz szabott.
(Vekerdy Tamás)

Hogyan neveljek magabiztos gyermeket? – avagy mi a közös a Montessoriban, a Piklerben és a pozitív pszichológiában?

Soha ne segíts egy gyereknek olyan dologban, amiről úgy gondolja, hogy egyedül is meg tudja oldani.
-Maria Montessori

Biztosan hallottátok már, hogy Vekerdy Tamás szerint a szabad játék fejleszt a legjobban. De azt már lehet, hogy nem, hogy a Montessori, sőt a Pikler nevelési rendszer egyik sarkalatos pontja is az, hogy hagyd hogy egyedül fedezzen fel dolgokat és ne segíts neki még a számára nehéz dolgokban sem…persze csak addig, amíg ő maga nem kéri. Még a pozitív pszichológia atyjai is úgy vélik, hogy ez a helyes hozzáállás a gyermekhez. Ha ennyien egyetértenek abban, hogy ez ilyen fontos, akkor lehet benne valami, nem? 🙂
“Hogyan neveljek magabiztos gyermeket? – avagy mi a közös a Montessoriban, a Piklerben és a pozitív pszichológiában?” bővebben