Hogyan tudjuk egy életre megutáltatni a tanulást a gyerekkel?

Óriási a nyomás manapság a szülőkön, hogy a gyermekeik fejébe minél hamarabb, minél több elméleti tudást töltögessenek.
Nézem a Facebookot és a Pinterestet és látom, hogy anyukákat arra bíztatnak, hogy órákra üljenek tanuló kártyák elé a picikével, 2 évesen tanítsák őket olvasni, illetve nézzék együtt a Baby Einsteint vagy más szuper fejlesztő programot.
Félreértés ne essék. Én nem vagyok a korai fejlesztés ellen, sőt! Csak jó lenne tudni azt, hogy melyik életkorban melyik módszer az, ami valóban hatásos és hogyan tudjuk elkerülni, hogy a gyerkőcök egy életre megutálják a tanulást!!!!




Olvastam valamelyik nap egy “Hogyan tanítsd meg a gyereknek ezt meg azt, úgy hogy élvezze…”
Micsoda tévedés ez? A gyerekek alapvetően élvezik a tanulást. A felnőttek furcsábbnál-furcsább oktatási próbálkozásaik azok, amitől a gyerekek elmegy a kedvük a további ismeretek szerzéseitől, de ha igazán tanulásról van szó, azt igenis élvezik. Ők még rendelkeznek a veleszületett óriási kíváncsisággal és tudásszomjjal. Minden tanulást élveznek, ha arról van szó, hogy hagyjuk, hogy szabadon kibontakozhassanak és nem mi akarjuk mindenáron kezünkben tartani a folyamatot.

Például: a gyerek meglát egy békát az udvaron. Nagyon-nagyon tetszik neki, ahogy ugra-bugrál, meg olyan szép zöld. Megy utána, ha kicsit bátrabb is, akkor esetleg a kezébe is veszi. Jé milyen furi bőre van??? Máris tanult egy csomó mindent a békáról, hogy hogyan mozog, hogy milyen a tapintása..
Mit csinál erre a jelenkori, jószándékú anyuka? Látván, hogy a gyermekének mennyire tetszik a béka, lélekszakadva rohan és csinál békás tanulókártyákat, amit aztán szegény kisgyereknek muszáj lesz végigtanulmányozni. Egy ideig még lehet, hogy élvezi is, de aztán ahogy az anyuka egyre jobban erőlködik, hogy ne hintázni menjenek még, hanem a kártyákat bújják, gyanús lesz neki valami…
Persze az is lehet, hogy az anyuka mindent megtanul az Interneten a békákról és amint újra meglátnak egyet, azonnal elkezdi biflázni a kisgyereknek, hogy a béka egy farkatlan kétéltű, aminek 5000-nél is több faja van (Wikipedia) és elkeseredetten próbálja húzni a kisgyereket a békához, akinek aztán aznap éppen a csiga jobban tetszik… Szegény anyuka mehet most a csigákról tanulni. 🙂




A gyerekek nem hülyék! Pontosan érzik a szülők elkeseredett harcát, hogy minden mögé odacsempésszenek valami kis tanulást, illetve, hogy a szuper betervezett tevékenységek mögött mi az igazi szülői szándék, hogy nem az együttlét lebeg anyu szeme előtt, hanem hogy megint milyen jó tanulási módszert talált ki. Aztán amikor minél többször kell azt játszani, amit anyu akar, ahelyett amit a gyerek szeretne, annál inkább utálni fogja az egészet. Nem elég, ha majd az iskolában megutálja a tanulást??? 🙁

“Ha hajót akarsz építeni, ne azzal kezd, hogy a munkásokkal fát gyűjtetsz és szó nélkül kiosztod közöttük a szerszámokat, és rámutatsz a tervrajzra. Ehelyett először keltsd fel bennük az olthatatlan vágyat a végtelen tenger iránt.”
(Antoine de Saint-Exupéry)

Másfelől pedig az unalomig tudnám ismételni, hogy a kisgyerekek legjobb fejlesztője a szabad játék, az önálló felfedezés. Ha elkezd érdeklődni valami iránt és kutat, megoldást keres, az az igazi élvezetes tanulás, amit folytatni akar majd később is, amitől igazán fejlődik. Az az, ami kitörölhetetlen élmény marad. A mi feladatunk az, hogy felkeltsük a kíváncsiságukat, hogy ők maguk akarjanak tanulni, új információkat szerezni és akkor szívni fogják magukba a tudást.

Mit csináljunk?

Menjünk velük kirándulni, mutassunk meg nekik minél több dolgot a világból, hogy hogyan működik, válaszoljunk a kérdéseikre, ne küldjük el őket a közelünkből, ha kíváncsiak arra, hogy mit csinálunk, biztosítsunk nekik olyan környezetet, ahol van mit felfedezni és hagyjuk őket, hogy szabadon játsszanak!
Ha ezt megtesszük, akkor a természetes kíváncsiságukat és tudásszomjukat nem öljük ki idejekorán és az általuk preferált területen kiválóak az életükben pedig boldogok és magabiztosak lesznek!




Hogyan kezeljük a dackorszakot?

A gyerekeknél az éntudat megjelenésével szinte egy időben elkezdődik egy a szülők számára nagyon-nagyon megterhelő időszak: a dackorszak.
Sok szülő ekkor megijed, hogy valamit elrontott, félrenevelte a gyereket, ráadásul jönnek a jó indulatú “Hát ezt a gyereket jól elkényeztettétek” kéretlen kommentárok is a rokonoktól, ismerősöktől, barátoktól vagy a szomszéd nénitől, akárkitől…
De mi is az igazság? A szülői kudarcunk nyilvánul meg a gyermek hisztijeiben vagy valami más történik?
“Hogyan kezeljük a dackorszakot?” bővebben

Miért nem tudja végigülni az órákat?

Egyre nagyobb méreteket ölt a probléma, hogy a gyerekek nem tudnak megülni az iskolapadban. A tanárok segítőkészen azt tanácsolják a szülőknek, hogy vigyék el a gyermeküket és vizsgáltassák meg, vajon hiperaktív-e…
“Miért nem tudja végigülni az órákat?” bővebben

A sikeres emberek Montessoriba jártak?

Ha az ember utánaolvas, hogy mik a fő jellemvonásai a jelenkor nagy újítóinak, sikeres cégalapítóinak, művészeinek, akkor sok közös tulajdonságot fedezhet fel bennük. Kreatívak, nyitottak, okosak, tudják érdekes szemszögekből szemlélni a problémákat…ezen kívül nagyon sokan közüllük Montessori iskolába jártak.
“A sikeres emberek Montessoriba jártak?” bővebben

Az apa is fontos?

Vannak apukák, akik szeretnének nagyobb részt a gyereknevelésből, mint amit az anya átenged nekik. Kirekesztve érzik magukat, mert bár egyre elfogadottabb nézet, hogy az apukák is tudnak bánni a gyerekekkel, sokan még mindig úgy gondolják, hogy az apa csak egy másodhegedűs az anyuka mellett.
Más apukák annak örülnének, ha otthon csak le kellene ülni a fotelbe meccset nézni és senki nem zavarná őket. Sem az asszony, sem a gyerekek. A feleség intézze a gyerkőcöket, aztán, ha majd már alszanak, akkor tévézhetnek együtt…
Aztán vannak olyanok is, akik elváltak a feleségüktől és keveset látják a gyereküket.
“Az apa is fontos?” bővebben

Ne hasonlítgasd más gyerekekkel!

Babakorban:

Minden szülő hasonlítgatja a gyerekét mások gyerekeihez. Már akkor is, amikor pici baba. Főleg akkor. (Én is csináltam…pedig nem akartam….)
“A tiéd tudja már tartani a fejét?” “Jancsika a szomszédból már jár, a Lilike meg még mászni sem akar…” Meg persze ott van az idegeskedés, hogy ha most ezt ennyire későn csinálja, akkor biztos “csak” szakmunkás lesz belőle, nem tud majd egyetemre menni.
(Ezt most anélkül írom, hogy a szakmunkásokat degradálni akarnám…sőt! Szerintem kell mindenkinek a lehetőség a tanulásra, de nem kellene mindenkinek diplomásnak lennie. Sok sikeres vállalkozó ismerősöm “csak” szakmunkásképzőt végzett és olyan vállalatokat építettek fel, hogy ihajjj.)
“Ne hasonlítgasd más gyerekekkel!” bővebben

De nehéz az iskolatáska – avagy küldjem-e már iskolába?

Magyarországon törvényi kötelezettség, hogy azoknak a gyerekeknek, akik augusztus 31-ig betöltik a 6. életévüket és iskolaérettnek nyilvánítják, kötelező jelleggel be kell ülniük az iskolapadba. Kezdődik a nagybetűs élet.
Azt is lehet kérni, hogy mehessen az a picike is, aki augusztus 31 és december 31 között tölti be a 6-ot, ha megfelelt az iskolaérettségi vizsgálatokon. Így extrém esetben egy osztályba kerülhet egy 5 és fél éves és egy 7 éves kisgyerek is. “De nehéz az iskolatáska – avagy küldjem-e már iskolába?” bővebben