Bezzeg a finnek…

finn-oktatas

A finneknél 40 éve zajlott le az oktatás reformja és azóta szárnyalnak. Főleg most aktuális ennek a témakörnek miérjeit kutatni, így hogy megtudtuk: a PISA felmérés szerint a magyar diákok egyre hátrébb sorolódnak az országok rangsorában. (Az, hogy ez mit is jelent, az külön megér egy misét, de ezzel a jelenlegi cikk nem foglalkozik.)




Mit is tudnak ilyen jól a finnek?

1. A TANÁROK

Előrebocsátom, hogy nem fogom a magyar oktatási rendszer állapotáért a tanárokat hibáztatni. Ez nem azt jelenti, hogy sokan nem csinálhatnák jobban a dolgukat, de igenis vannak nagyon elkötelezettek is, akiknek nem adatnak meg azok a körülmények, mint a külföldi kollegáiknak. Ezen kívül nagyon sok tehetséges, tanárnak való ember gürizik valamilyen cégnél ilyen-olyan állásokban. De ezért nem ők a hibások. De milyenek is a tanárok Finnországban?

A kiválasztás és a presztízs

A finn rendszerben olyan presztízse van a tanári pályának, mint az orvosinak vagy az ügyvédinek. Ennek megfelelően sokan is szeretnének bejutni az egyetemek tanári képzéseire. A finneknél a középiskolát végzettek legfelső 10%-ából válogatnak a tanári pályára és még így is sokszoros a túljelentkezés. Ezen kívül nem elég, hogy a jelentkező felvételi eredményei jók, alkalmasnak kell, hogy találják a tanári pályára is. Nem mindegy nekik, hogy ki fogja nevelni a gyerekeiket.
Magyarországon – az alacsony fizetések, sok adminisztráció, óriási stressz tudatában – sajnos kevesen jelentkeznek tanárnak, illetve aki jelentkezik, az nem feltétlenül az, aki elkötelezetten tanár szeretne lenni. Persze vannak azok, akik annyira szeretnének tanárok lenni, hogy – a fent felsorolt negatívumok ellenére is – a tanári pályát választják. Viszont sajnos sok emberből válik úgy tanár, hogy “máshová nem sikerül” már bejutni, így “végülis” jó lesz a tanári pálya is… Óriási hiba.




A képzés

Természetesen, ha már ilyen jól kiválogatták az okos és tanárnak való diákokat, akkor már nem engedhetik meg maguknak, hogy őket ne megfelelő színvonalon képezzék. Nem is akármilyen képzettséget kell elérniük. Mesteri képzés (MSc) nélkül ugyanis senki nem kezdhet el tanítani náluk…

A fizetés

Természetesen jó fizetést is kapnak, hiszen pénz nélkül még a legelkötelezettebb ember lelkesedése sem lenne akkora.

Az óraszám

Alacsonyabb óraszámokat kell vállalniuk, több szünettel, így több idejük marad arra, hogy felkészüljenek a következő napra. Ezen kívül nem elnyűtt, fáradt, kiégett tanárok keverednek haza a nap végén…

Az osztálylétszám

Kicsi osztálylétszám. Állítólag Finnországban annyi tanár van, mint New York-ban, annak ellenére, hogy fele annyian laknak ott. Ez több dolog miatt is nagyon fontos. Egyrészt sokkal individualizáltabban tudják kezelni a gyerekeket, amit itthon egyelőre csak a fizetős iskolákban tud megvalósulni. Például Magyarországon nagyon rossz, hogy különböző tudásszintekkel kerülnek a gyerekek az iskolákba és a tanároknak nincs idejük az unatkozó gyerekekkel foglalkozni, hiszen elég nagy kihívás a többieket is megtanítani olvasni, írni, számolni. Sajnos.




Szülői bizalom

A szülők – a fentiek miatt – tudják, hogy jó kezekbe kerül a kisgyerekük, így 100%-ig meg is tudnak bízni bennük, így nincs az itthon jól ismert szülő – tanár harc sem, ami ugyancsak sok energiát elvisz, akárkinek is legyen igaza.

2. A DIÁKOK

Később kezdik az iskolát

Nem a szokásos 6 éves korban kerülnek be az iskolapadba, hanem csak 7 évesen. Vekerdy Tamás szerint is az a jó, még ilyen idős korban, ha minél többet tudnak szabadon játszani, szaladgálni, kiabálni. Így plusz 1 évet nyernek erre. Ezen kívül kicsit nyugodtabbak is, jobban oda tudnak figyelni, kevésbé izgágák.

Nincs osztályzás

Az első sztenderdizált tesztjüket csak tizenéves korukban írják. Nincs megszégyenítés az egyessel, nincs jutalmazás az ötössel. Nem címkézik a gyerekeket, nem rakják skatulyákba. Nem lesz rosszul a gyerek, ha iskolába kell mennie. Annyira jó lehet, ha mindenkit a saját tudásszintje, képességei és fejlettsége szerint kezelnek és ahhoz képest kell teljesítenie.

Kevés házi feladat

Felmérések szerint a finn gyerekek kapják a világon legkevesebb házi feladatot. Ugyanakkor azt elvárják, hogy az órákon dolgozzanak és figyeljenek. Cserébe otthon kevesebb munka vár rájuk. 🙂

Kevesebb témakör, nagyobb mélységben

Minden témakört nagyon-nagy óraszámban néznek át… Így persze felmerül a kérdés, hogy kicsi óraszám, sok szabadidő, viszont minden témakör mély feldolgozása mellett, hogyan jut idő mindenre? A válasz az, hogy a kevesebb, több. Ha van egy kevés mély tudásom, az sokkal értékesebb, mintha sok dologról szerzek felszínes tudást, ami aztán gyorsan elillan. Ezen kívül, nem kell, hogy azzal menjen az idő, hogy folyton ismételjenek, hiszen a mély tudás már ott van, nem kell újra megtanítani.
Mivel náluk nem kell a kerettanterv az csak egy iránymutatás és nem kell olyan rigorózusan ragaszkodniuk hozzá, mint Magyarországon, így van idő arra, hogy mindenki megtanuljon megfelelően mindent.

“Bezzeg a finnek…” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Jó cikk, köszönjük!
    Az egyelőre ellenben így írandó, n nélkül. Egyenlőre azt jelenti, hogy egyenlő darabokra vág fel téged a sorozatgyilkos (így tanította a magyartanárom annak idején).

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.