Montessori alapelvek

montessori-alapelvek

Ismeretterjesztő jelleggel szeretnélek Titeket még egy kicsit jobban beavatni, hogy milyen alapelvek mentén működik a Montessori módszer.
Én mindig annyira rácsodálkozom, hogy mennyire csodálatos dolgokat talált ki Maria Montessori és olyan jó lenne, ha minél több gyerek tanulhatna így… Tehát 13 Montessori alapelv…

Montessori alapelvek

1. Minden gyerek más ütemben fejlődik és eszerint kell tanulnia is

Minden gyermek más ütemben fejlődik, más-más érdekli. A Montessori módszer követői azt vallják, hogy a nevelőnek figyelembe kell vennie, hogy melyik gyerek milyen fejlettségi szinten áll, így lehet biztosítani, hogy egyik gyerek se legyen túlhajszolva, illetve olyan se legyen, aki unatkozik. Így a kevesebb kudarc és több sikerélmény segítségével könnyebb fenntartani a gyerekek érdeklődését.




2. Minden érzék bevonása

Minél kisebb egy gyerek, annál több érzékszervén keresztül próbálja meg megismerni maga körül a világot. A legkisebbek amit csak lehet, a szájukba vesznek. (Az anyukák legnagyobb aggodalmára… ) A nagyobbak mindent megfogdosnak, hogy érezzék, hogy milyen a tapintása, mindent megráznak, földhöz vágnak, hogy hallják a hallják a hangját.
Maria Montessori vallotta, hogy a gyereknek minél több érzékszervén keresztül mutatunk meg valamit, annál jobban megérti és tudni fogja a megtanulandó anyagot, készséget. A matematikát és az olvasást is olyan eszközökkel próbálja tanítani, amit megfogdoshatnak, arrébb rakhatnak a gyerekek. A számokkal és a betűkkel is először olyan kártyácskákon találkoznak a gyerekek, ahol kartonpapírra van valamilyen gyenge smirgliszerű anyag ragasztva.

3. Önállóságra és önkorrekcióra nevelés

A gyerekek egy Montessori tanteremben önállóan tanulnak. A nevelők dolga, hogy olyan dolgokkal vegyék körül a gyerekeket, ami a fejlettségi fokuknak megfelelő, felkeltsék az érdeklődést az eszközök iránt, bemutassák, hogy hogyan működnek, majd hagyják, hogy a gyerekek önállóan vagy csak a legszükségesebb beavatkozással játsszanak az eszközökkel, amelyek arra is alkalmasak, hogy leellenőrizzék és kijavítsák önmagukat.




4. A gyerekek “felszívják” a környezetükből a tudást

Maria Montessori a gyerekek tanulási készségére az “Absorbent Mind” kifejezést használta, amit szabad fordításban nagyjából azt jelenti, hogy “olyan a gyerekek agya, mint a szivacs”. Az első 6 évben még teljesen máshogyan tanulnak, mint a felnőttek, mondhatjuk, hogy tudattalanul szívják a tudást magukba a környezetükből. 6 éves kor után már kezd kialakulni a tudatos gondolkodás, ekkor elkezdik elveszíteni ezt az áldást.
Nagyon jó példa erre, ahogyan probléma nélkül megtanulják az anyanyelvüket, vagy akár több nyelvet is egyszerre, míg felnőttkorban ez a dolog leggyakrabban komoly erőfeszítéseket kíván. Ezt az időszakot nagyon jól kihasználni arra, hogy a gyereknek “megtanítsunk” fontos dolgokat, lehetőleg úgy, hogy élvezze is. Ez nem azt jelenti, hogy ültessük be a TV elé, vagy folyamatosan tanulókártyákkal, tanulással traktáljuk. Sokkal inkább arról van szó, hogy olyan környezetet biztosítsunk a gyereknek, amiben magától is tud fejlődni, ahol fel tudjuk kelteni az érdeklődését és nem veszíti el a vele született lelkesedést a világ megismerése iránt, így magától lesz igénye arra, hogy annyi információt szívjon magába, amennyit csak tud.
De arra figyeljünk oda, hogy a gyerekek agya nem válogat, olyan dolgokat is felszív, amiktől a szülők esetleg nem repesnek az örömtől. Ezért van kiemelt fontossága ebben az időszakban (is) a szülői példamutatásnak. Szinte kitörölhetetlen minták égnek beléjük, ami befolyásolja a személyiségfejlődésüket és kihatással lehet az egész életükre.
Glenn Doman, híres Doman gyerekfejlesztő módszer atyja sem véletlenül az első 6 évet tartja a legfontosabbnak. Ők is rájöttek erre a szuper dologra és igyekeznek kihasználni.

5. Tiszteld a gyereked!

Viselkedj úgy a gyerekeddel, ahogyan te is elvárnád tőle, hogy viselkedjen veled. Ha azt szeretnéd, hogy megköszönjön dolgokat, akkor köszönj meg te is neki olyan dolgokat, amiket kedvességből, szeretetből, szívességből tesz neked. Ha el szeretnél kérni valamit tőle, akkor használd te is a kérem szót! Amikor csak lehet, hagyd meg neki a választás szabadságát.
Ez nem azt jelenti, hogy korlátok nélkül mindent ráhagyunk a gyerekre. Mi sem vágnánk például a fejéhez a kisautót… 🙂 A korlátok kellenek, enélkül nem is érzik biztonságban magukat a picikék, ugyanis nem tudják, hogy mikor melyik cselekedetükre hogyan reagálsz majd…

6. Hagyd, hogy egyedül oldjon meg olyan dolgokat, amikről azt gondolja, hogy meg tudja csinálni

Minél többet gyakorol olyan dolgokat a kisgyerek, amit addig még nem tudott megcsinálni, vagy esetleg olyat, amit nem mindig tud elsőre megcsinálni, annál hamarabb tanulja meg az adott dolgot.
A szülők sajnos sokszor türelmetlenek (vagy sokszor éppen valóban csak nincs idejük) és nem tudják megvárni, amíg a gyerek ügyetlenkedik valamivel. Gondolom sokunknak ismerős a “Na add már ide! Majd én megcsinálom!” felkiáltás.
Maria Montessori úgy gondolta, hogy nem szabad a gyereknek olyasmiben segíteni, amiről ő is úgy gondolja, hogy meg tudja csinálni. Az önálló munkától és próbálkozástól fejlődik, ráadásul így nem vesszük el a kedvét az új dolgok kipróbálásától sem.
Ha mindig kiveszünk a gyerek kezéből mindent, akkor azt közvetítjük felé, hogy csak akkor szabad megpróbálni dolgokat, ha biztosak vagyunk benne, hogy meg tudjuk csinálni és hogy a kudarc rossz.
Így “megóvjuk” a valódi sikerélményektől is és elképzelhető, hogy önbizalomhiány és a magabiztosság hiány fejlődik ki nála.
Persze ha a gyerek kéri, akkor segíthetünk neki…annyit amennyi szükséges.




7. Inspiráló környezet

Nagyon fontos, hogy a gyerekeknek olyan környezetet biztosítsunk, amiben megfelelően tud fejlődni.
Fontos, hogy a fejlettségi fokának megfelelő játékokkal/eszközökkel legyen körülvéve. Semmiképpen sem kell ezeket túlzsúfolni, az csak túlstimulálná a gyereket és megnehezíti a választást.
Minden eszköz, amit használhat legyen neki kényelmesen elérhető magasságban, hogy bármikor hozzáférhessen.
A bútorok jó, ha könnyen – a gyerekek által is – mozgathatóak, hogy a tantermet könnyen át lehessen rendezni az éppen zajló foglalkozásnak megfelelően.

8. Szabad mozgás a tanteremben

Egy montessori óra nem ugyanúgy néz ki, mint a jelenlegi magyar oktatási rendszer egy órája. Nem padokba szorítva ülnek a gyerekek, hanem szabadon mozoghatnak a teremben. Levehetnek és visszarakhatnak a polcokra eszközöket, amivel éppen játszottak (tanultak). Leteríthetnek maguknak kis szőnyegeket, ha a földön ülve szeretnének valamivel foglalkozni.
A padba kényszerítés hiánya miatt a figyelmük, érdeklődésük is könnyebben fenntartható, hiszen a gyerekeknek lételeme a mozgás. Ha mozdulatlanságra vannak ítélve hosszú percekig, akkor egy idő után a test jelez, hogy valami probléma van és elkezdenek izgágává válni.

9. A nevelő

Sokszor mondják azt, hogy a Montessori nevelő olyan, hogy nem mindig könnyű észrevenni, hogy hol is van a teremben. A nevelő feladata, hogy kialakítsa a tananyagnak és a gyerekek fejlettségének megfelelő környezetet, bemutassa az éppen használatos eszközöket és ha ez megtörtént, akkor a háttérbe vonuljon és figyeljen, esetleg segítsen a gyerekeknek, ha szükség van rá. Nem olyan aktív résztvevő, mint a hagyományos iskolai rendszerben, hagyja hogy a gyerek egyedül fedezzen fel dolgokat, hogy kijavítsa a saját hibáit, illetve inspirálja, felkelti a gyerek figyelmét új eszközök, új megtanulnivalók iránt.

10. Az érzékeny periódusok

Maria Montessori megfigyelte, hogy vannak a gyerekek életében bizonyos “érzékeny periódusok”, amikor egyes tudásanyagok befogadására jobban képesek. Nagyobb érdeklődést mutatnak ekkor egyes dolgok, készségek, tevékenységek iránt. Amikor már megtanulták az adott készséget, akkor lankad az érdeklődés, lehet tudni, hogy “zárul az ablak”.
Nagyon fontos, hogy a nevelő észrevegye ezeket az ablakocskákat és eszerint tervezze a gyerek környezetét.

11. Szabadság, keretek között

Szabadon választhatnak a gyerekek, hogy az éppen a fejlettségi fokuknak és érdeklődésüknek megfelelően előkészített eszközök közül mivel szeretnének játszani, tanulni és a tanteremben hol szeretnék ezt megtenni. A választás szabadságával bizalmat sugárzunk feléjük és ettől ők is magabiztosabbak lesznek.
Szabadon választhatják általában azt is, hogy mikor tartanak szünetet.

De akkor hogyan lehet, hogy mégis csend és fegyelem van egy Montessori osztályban?

Sokan úgy képzelik el a Montessori osztályt, mint valamiféle káosz brigádot, a fentiek miatt, de éppen az ellenkezője igaz. Mivel a gyerekek olyan dolgokkal tanulnak, ami felkelti az érdeklődésüket, emiatt elmélyültebben tudnak foglalkozni a tananyaggal, csendben vannak mindenféle kényszerítés nélkül.
A Montessori iskolában/óvodában már az első dolgok között megtanítják nekik, hogy hogyan kell úgy mozgatni a bútorokat, úgy közlekedni, hogy minél kisebb hangzavarral járjon. Azt is megtanítják nekik, hogy enni az asztalnál eszünk.
Tehát nem arról van szó, hogy itt mindent szabad és majdcsak megtanul a gyerek valamit. Van rendszer és a gyerekek szinte önmaguktól tartják be a szabályokat.

12. Kevert csoportok

A Montessori óvodákban, iskolákban sűrűn lehet kevert csoportokat látni. (Az iskolákban inkább csak külföldön…) Ez azért van így, mert a módszer figyelembe veszi, hogy minden gyerek a saját individuális módján fejlődik. Lehet, hogy van egy gyerek, aki másodikos és gyönyörűen, harmadikos szintnek megfelelően olvas, de matematikából például csak elsős szinten van. Ekkor van rá lehetőség, hogy a matematikát az elsősökkel, az olvasást pedig a harmadikos korosztállyal tanulja. Persze azt a készséget, amiben kicsit el van maradva, célzott feladatokkal segíthetik fejlődni a nevelők.

13. Speciálisan kialakított eszközök

A Montessori iskolákban rengeteg féle speciálisan kialakított eszközt lehet látni. Ezeket az eszközöket hosszú kísérletezések során alakították ki. Voltak olyanok, amik nem keltették fel a tanulók érdeklődését, ezeket elhagyták, a többi viszont mind már jól kipróbált, szinte egy évszázadon keresztül tesztelt „játék”.
Ilyenek például a matematikához használt piros és kék-piros pálcák, a gyöngyök, az olvasáshoz használt betűkészletek, a sztereognosztikus dobozok, a rózsaszín torony, a fa hasábok és még sorolhatnám.
Mindegyik nagyon egyszerűnek néz ki és éppen ebben áll a nagyszerűsége is. Minél egyszerűbb egy dolog, annl nagyobb kreativitás kell ahhoz, hogy kitaláljuk, hogy hogyan is lehet vele játszani, hogyan „működik”. Az egyszerű dolgokon keresztül juttatja el a gyerekeket a bonyolultak megértéséig.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.